A Mind Key menedzsere hívta fel nemrég a figyelmemet erre a másik bandájára, mely hasonlatosan kedvenceimhez, ugyancsak olasz, és progresszív rock/metálban nyomul. Természetesen kértem CD-t a kiadótól (Progrock Records), így jutott el hozzám a zenekar bemutatkozó albuma. A Flowing Portraits érdekes egyvelegét mutatja a dallamos latin iskolának és a példaképül választott Dream Theater által képviselt stílusnak.

A zenekar maga sem tagadja egy pillanatig sem, honnan merítették az ihletet, hiszen annyira egyértelmű a hatás. Mégsem értek egyet azokkal a cikkírókkal, akik szerint a Soul Secret muzsikája nem egyéb, mint holmi DT klón. Aki ismeri az olasz vonalat, inkább fogja ahhoz hasonlítani ezt az albumot, mint az amcsikhoz. (De akár a magyar Dreyelands-et is említhetném.) Jó sok szinti, - aláfestő és szóló jelleggel egyaránt - kevés igazán kemény riff és jellegzetes dallamvilág: ezek az alapvető kulcsszavak, ha a négy fiatal első próbálkozását szeretnénk bemutatni.

A korongon mindössze hat dal szerepel, ezek össz-játékideje viszont több mint ötven perc. Az egyetlen igazán lassú, akusztikus nóta mellett minden számban vannak dallamosabb és némileg erőteljesebb részek is, tartalmas instrumentális futamok és persze jó sok szóló.

Külön nagy örömömre szolgált, hogy - mivel állandó frontemberük egyelőre nincsen - az éneksávokat ezúttal az ex-Mind Key torok, Mark Basile hozta össze. Nem is akárhogy! Persze nem volt túl nehéz dolga, hisz előző bandájában is valami hasonlót csinált. Ugyanígy a hangszeresek technikai képzettségét sem érheti panasz. Luca Di Gennaro billentyűs nagyon sok hangszínt használ, sokat vállalt, de szerencsére még nem lépi át azt a határt, ami után már a zavaróan sok szinti megölné a zenét. A gitár (Antonio Vittozzi) és basszus (Lucio Grilli) is igazi harmóniában él egymás mellett, egyedül a dobtémákat szállító Antonio Mocerino játékát nem tudom igazán megítélni. A keverés erre a hangszerre nem lett épp a legszerencsésebb, kicsit tompán, a háttérben szól. (Amúgy az album hangzása nem lett rossz.)

Fent nevezett honfitársaikat még nem közelítették meg, de kezdésnek kifejezetten bíztató munka lett a Flowing Portraits. Ahhoz azonban, hogy elkerüljék a középmezőnybe való beszürkülést, egy kicsit bátrabb, egyedibb hangzásra és fülbemászóbb témákra lesz szükség. Én mindenképpen drukkolok nekik.