Ha progresszív rockról vagy metálról beszélünk, lassacskán nem szabad elfelejtenünk megemlíteni az elmúlt időszakban egyre-másra felbukkanó olasz csapatokat. Legfrissebb „felfedezettem” a nápolyi Soul Secret, mely idén mutatta be első nagylemezét az amerikai ProgRock Records gondozásában. Az alábbi rövid intiben a zenekar szintise, Luca Di Gennaro válaszolt a kérdéseimre. 

Helló srácok!

Üdv a Zenemagazin.com minden olvasójának! Jómagam Luca Di Gennaro vagyok, a Soul Secret szintise. Három társammal Lucio Grilli (basszus), Antonio Mocerino (dob) és Antonio Vittozzi (gitár) alkotjuk a bandát, 2004 óta nyomulunk.

Dream Theater tribute zenekarként kezdtétek, és utána tértetek át a saját számokra. Melyiket nehezebb játszani?

Mindenképpen a DT dalok a nehezebbek, már csak a technikai része miatt is. Igaz ugyanakkor, jóval unalmasabb is mint saját nótákat írni és játszani. Megvan a feelingje annak, amikor te magad alkotsz meg egy dalt, és utána jönnek a kritikák, vélemények róla (legyen az akár pozitív, akár negatív).

A Progrock Records jelentette meg a bemutatkozó lemezeteket. Hogy találtátok a kiadót?

Elsősorban a menedzserünknek, Davide Guidone-nek köszönhetjük a lehetőséget. Már készen voltak a dalok amikor megkeresett minket, és beszervezte a „mastering master” Karl Groom-ot, aki a felvett hanganyagot végleges formába öntötte. Ebben az időszakban keresgéltünk kiadót is. Több visszajelzés is jött, de a legkedvezőbbet Shawn Gordon, a ProgRock Records vezetője adta. Így végül náluk landoltunk.

Sikeres landolás volt, a Flowing Portraits, ahhoz képest, hogy bemutatkozó album nagyon erősre sikerült. Tipikus olasz, hallottam már Olaszországból ilyesmi lemezeket pl. az Empty Tremor vagy Mind Key műhelyéből.

Nagyon szépen köszönjük! Örülünk persze, ha tényleg tetszett. Az pedig, hogy szerinted már létezik „tipikus olasz” stílus, külön fasza. Ezek szerint sikerült elérnünk, hogy minket is önálló kategóriaként kezeljenek, hehe!

Jó sok szinfonikus témát szőttetek a számokba. Minden szintivel játszottál fel, vagy szerepelnek rajta igazi klasszikus hangszerek is?

Egy ilyen kérdés nagyon hízelgő tud lenni minden billentyűsnek. Nem, amúgy az összes szimfonikus részt a szintimmel játszottam fel, de ezek szerint akkor élethűre sikeredett! Vannak rajta saját programok és standard hangzások is. Az egyedüli kivételt a Kalliroe part I, “Sailing in the arms of the ocean” számban hallhatod, abban egy részt plusz PC-vel is megbuheráltam.

Mind Key-es Mark Basile vendégénekel az albumon, mivel állandó frontemberetek nincsen. Van nagy spanolás a két zenekar között?

Persze, jól ismerjük egymást. Amellett, hogy barátok vagyunk mint zenészeket is sokra tartjuk őket.

Sok, teljesen különböző zenében utazó banda hívja manapság progresszívnak saját muzsikáját. Szerinted mitől lesz egy zene tényleg „progresszív”?

Szerintem a prog „egy olyan meghatározás, ami eltöröl minden meghatározást. Nincsenek korlátai, azt, és úgy csinálsz, ahogy az neked jólesik. ” Röviden ettől, hehe! 

Ha megkérdezhetem: bejön bármi zsé a lemezeladásból, vagy nettó kiadásos műfaj lemezt készíteni?

Á nem, nem keresünk ezzel lényegében semmit. Talán furcsa, de remélem nem is fogunk soha. Nem is igazán lenne a mi műfajunk az ilyesmi. Ha már pénzért zenél az ember, egy kicsit elveszíti a varázsát a dolog.

Van bármi emlékezetes, poénos koncertélményetek?

Hát, az egyik leggázabb - legalábbis rám nézvést - egy olasz bulin volt. Jól bepiáltam a koncert előtt, felmentünk a színpadra, de olyan sötét volt, és úgy be voltam nyomva, hogy szinte semmit nem láttam. Össze-vissza nyomkodtam a szintit, pedig előtte otthon gondosan összeállítottam a listámat. Kívülről hallva biztosan rettenetes lehetett, és még csak nem is hallottam igazán, mit csinálunk fenn… A legemlékezetesebb viszont természetesen a legelső saját bulink volt, ahol legelőször játszottuk a legelső saját nótánkat: ez volt a First Creature!

Tervek, bulik a jövőre nézvést?

Épp koncertdátumokat egyeztetünk itthoni és külföldi fellépésekhez, és már készülnek a második lemez dalai is. Legnagyobb álmunk, hogy az egész világnak bemutathassuk majd ezeket és a Flowing Portraits számait. Hiába no, lelkesek vagyunk, hehe!

Köszi szépen, Luca!

“Szia” to you all, and thank you Richard for this special space! See you soon!

www.myspace.com/soulsecretband