Iszonyatosan megijedtem, mikor először meghallottam és megláttam az új Kalapács lemezt. Mert hát nehogymá’ hungarista zenekarrá váljanak! Sőt, a zene se igen tetszett elsőre. Aztán hallgattam… Sokszor. Igen, ez nálam tipikusan az az eset, mikor valami elsőre nem jön be, aztán megszeretem és végül lerakni se tudom. Azóta is rendszeresen hallgatom és egyre jobban tetszik, első félelmeim alaptalannak és butaságnak bizonyultak. Lehet azért volt elsőre furcsa, mert a zenekar továbblépett: új témák, kissé új zenei megoldások.

Rögtön az album elején Wass Albert művéből hallhatunk egy monológot Viczián Ottó színművész előadásában, majd felpörög A kard, mely Attila vezér korából indítja a történetet. A téma tehát adott: a magyarság története. Ezt kíséri végig az album egészen napjainkig, ahol átcsap egyfajta nemzeti öntudat, egységesség hirdetésébe. Nem volt nehéz kitalálni, hogy napjaink eseményei ihlették a témát, de szerencsére nem politikai oldalról fogták meg a srácok a dolgot. Szerintem szükség van manapság az egészséges nemzeti összefogást célzó művekre, amik nem agresszív módon, hanem a hagyományainkat előtérbe helyezve hirdeti mondanivalóját.

A lemez tehát pörög és a történet halad előre a haza megtalálásával (Vérszerződés, Hazafelé)  és elfoglalásával. A negyedik számban (Vérünk és verejtékünk) Vikidál Gyulát hallhatjuk Álmos szerepében énekelni és itt hangzik fel egy újabb részlet ezúttal Garay János verséből. Több helyen is érezni, hogy zeneileg próbáltak újak lenni, a gitárszólók tökéletesen követik az egyes dalok hangulatát, szövegvilágát. Az igazi Kalapács metálvonalis vissza-visszaüt például A sólymok fészke és A pusztulás dala (amely az egyik személyes kedvencem) című számokban. A korong egyetlen lassú pontja Az a nép még mindig él, egy gyönyörű lírai szám, amiben Küronya Miki is közreműködik fretless basszusgitáron. Mintha az utóbbi időkben nagyon rákaptak volna a magyar metálzenekarok erre a hangszerre a lassú nótákban. Ha már itt tartunk: a stúdiózás a törökbálinti P. stúdióban zajllott Küronya Miklós segítségével.

A hanganyag végére a Legendák könyvével és az Összetartozunkkal érkezik el a mondanivaló a már említett nemzeti öntudat nem erőszakos hangsúlyozásáig. Lecsengésül ismét egy Garay részlet hangzik el.

Egy baromi jó anyagot sikerült a a zenekarnak összehozni, ami sok újat adott. Amit még nem említettem, pedig már elsőre feltűnt, az  Tóth Renáta vokálja a refrének alatt. Nagyon megdobja a számokat, hogy női vokál van alattuk. Kíváncsi vagyok, élőben hogy fognak szólni az új dalok!