Akkor ott folytatom ahol tegnap abbahagytam, elvégre a fesztiválpörgés nem maradhat abba. Tehát adottak a körülmények: napsütés, lányok, sör és VOLT fesztivál. Első célpont Badár Sándor és komikus előadása a Red Lounge-ban. Sajnos késésben vagyunk, ezért hatalmas sor vár minket a bejárat előtt 14:45-kor. A jó hír viszont, hogy Badár is késésben van és ekkor még nem kezdte meg az előadását, tehát a remény még él. Viszont a sátor tele van, a beengedést korlátozzák a rendkívül dekoratív (rendőr?) hölgyek és kevésbé dekoratív biztonsági őrök.

A korábbi években megszokott tapasztalat szerint, ahogy az emberek jönnek ki a sátorból, úgy engednek be újakat. Itt viszont probléma volt, mert nem jött ki senki. Hát persze, hiszen ez volt az egyetlen értelmes program ezidőtájt, így maradt a várakozás. 15:00-kor halljuk, ahogy felkonferálják odabent Badárt, ekkor már eléggé idegesek voltunk, amiért nem lehettünk benn és még a sor sem haladt… 10 perc várakozás, majd újabb 10 perc és még egyszer 10 perc. 15:30-kor Badár befejezte és ezzel mi is befejeztük a sorbanállást. Eléggé bosszantó, hogy egy ilyen népszerű program egy korlátozott beléptetésű sátorban van, így nagyon sok ember lemaradt róla. Jövőre kérjük a nyitott színpadra a komédiásokat! Ma Kiss Ádám előadására már remélhetőleg időben felérünk és elkerüljük a sorbanállást. Ezekután kisebb üresjárat következik, érdemes ilyenkor az újonnan megismert emberekkel, haverokkal Sopron belvárosa felé venni az irányt és megmutatni a látogatóknak a várost. Magán a városon is érződött, hogy zajlik a Volt a kempingben. Rengeteg ember volt a városban, a fesztiválhangulat tehát ide is elkísért bennünket.

Ha pedig valaki nem nagyon akar kimozdulni a városba, akkor nyugodtan mehet habfürdőzni, ami elég vicces dolog, de mi inkább nem próbáltuk ki valamint a hastánc tanulása is egy csábító programnak tekinthetők a nagyközönség számára.

18 órakor Ganxta Zolee és csapata lépett színpadra egy eléggé új felfogásban. Jazz koncertet adtak, szép nyugodtan helyet foglalva és énekelve (!). Ezzel a koncerttel kapcsolatban kétféle vélemény alakult ki bennünk: a zenekar rajongója azt mondta, hogy egyáltalán nem illett hozzájuk ez a stílus és inkább maradtak volna a részegen hőbörögve rapelő stílusnál, mert az az ő sajátjuk. Akinek a szíve a kicsit dallamosabb zenékhez húz, annak viszont egyértelműen bejött ez az előadásmód. Külföldiek mondták, hogy mivel ők nem értették a néhol természetesen szókimondó szöveget, ezért nekik egy „sima” jazz-koncertes élményt nyújtott Zolee-ék fellépése. Tehát ízlések és pofonok, jómagam is inkább a régimódi Kartellt szerettem. Aztán a végén Zolee elmondta, hogy majd az esti Cypress Hill koncerten ők is kitombolják magukat, ami persze minket már nem annyira érintett… de azért nem semmi alkoholmennyiség elfogyhatott ott.

Hooligans is volt, amolyan hiánypótlásként, mert Goran Bregovic leesett a meggyfáról, de hát nem sikerült a pótlás …

Kis evés-ivás után következett régi nagy kedvencem, Roni Size és társai. Kicsit meglepődtem, mikor láttam még régebben a plakátokon, hogy ő a nagyszínpadon fog fellépni, de hát a várakozás a koncert miatt így is hatalmas volt bennem. Roni Size negyed 10 körül lépett a színpadra kiegészülve egy Mc-vel, énekessel, dobossal, gitárossal… érdekes volt így látni a rasztahajú dj.-t. Természetesen slágerekkel indult a koncertjük, hogy a műfajt kevésbé ismerőket is megfogják. Elhangzott a Brown Paper Bag valamint a Heroes is, de én valahogy nem éreztem elég pörgősnek az előadást. Persze az ember nem is várhatott el zúzda zenét a nagyszínpadon, abból valószínűleg botrány is lett volna.  De azért bosszantó, hogy a Brown Paper Bag-et kétszer is eljátszotta Roni, persze kicsit másképp, de nekem ez így is csalódás volt.

Ezután átrohantunk a Samsung sátorba, ahol Neo következett, szerencsénkre késett. Amúgy miért késik minden zenekar? Ezt valahogy én nem tudom megérteni. Amúgy Neo-ék hatalmas koncertet nyomtak, számomra hatalmas élmény volt. Korábban nem nagyon hallottam őket élőben játszani, köszönhetően annak is, hogy 1-2 éve nem jöttek el a Voltra, mert valami közbejött nekik. De ez a koncert mindenért kárpótolt. Az emberek ugráltak erőteljesen és rengett a föld. Szuper volt!

Következett az est fénypontja a Cypress Hill a nagyszínpadon. Neo után rögtön arra vettük az irányt. Kicsit nehezen indultak be a már kissé öregecske amerikai raperek, de aztán a kicsit lagymatag kezdés után elővették a slágereiket és mindenki pörgött, akit csak láttam körülöttem. Elhangzott a Hits from the Bong, az Insane int he membrane, a Dr. Greenthumb mindenki nagy örömére. A srácok még mindig nagyon jók a színpadi show előadásában is, aminek nagyon örültünk természetesen. Felemelő élmény volt a koncertjük, amely alatt már gyülekeztek felettünk a viharfelhők és néha már erősen csöpögött az eső egy kis szélviharral megfűszerezve, de szerencsére a vihar csak nem akart kitörni. Késő éjjel hazafelé menet még gyönyörködtünk a város felett cikázó villámokban.

Cypress után megnéztük még Erik Sumo-t és az osztrák jazz virtuózt Senor Coconut-ot és zenekarát, de igazából ők nem nyújtottak maradandót, ezért ezekről gyorsan távoztunk és kicsit megfáradva hazaindultunk.