Ez a nap volt számomra a legkevésbé várt nap és mégis ez lett minden idők legjobb Volt fesztiválos napom. De kezdjük csak az elején: ez a nap is humorral indult. A tegnapi Badár Sándor előadás lekéséséből okulva ezen a napon már egy órával a kezdés előtt kiérkeztünk a Lővér kempingbe. Legnagyobb megdöbbenésünkre, már óriási tömött sor kígyózott a sátor bejáratától egészen az Unikum Next sátorig, ez mintegy 100 métert jelent. A kapukat negyed 3-kor nyitották meg és pillanatok alatt megtelt a sátor és kezdődhetett Kiss Ádám előadása. A legjobb szó erre a fellépésre a fergeteges volt. Hatalmas sztorik és poénok nevettették meg a nagyérdeműt, nagy szerencsénk, hogy részesei lehettünk ennek a korai szórakoztató programnak.

Délután fél 6-tól a P.A.S.O. lépett fel a nagyszínpadon. Barátaim nagy kedvence ez a zenekar, mert garantáltan meghozza az igazi fesztiválhangulatot, ha esetleg még valakit nem kapta volna el a forgatag. Ugyanilyen célból javallott volt a Belga zenekar koncertje, akiket én személy szerint nem igen szerettem a tévékben látható klipjeik alapján, de a srácok élőben teljesen mások és van jónéhány dallamos, szerethető számuk, amikből nem készült videoklip. Nem is értem, hogy miért nem mondjuk a BKV-s számból készült videoklip… de hát ez már legyen az én bajom.

Este 11 után nem sokkal lépett a nagyszínpadra a Manu Chao együttes. Régi kellemes emlékeket idéz bennem ez a zenekar. Óriási tömeg gyűlt össze a színpad előtt. Buta módon először bementünk a tömeg közepébe, nem előre, de ott is összenyomtak az emberek, annyian gyűltek össze. Úgyhogy inkább hátrébb húzódtunk és onnan élveztük az előadást. A zenekar dalai mediterrán tengerparti emlékeket idézett bennünk, csak becsuktuk a szemünket és elképzeltük, hogy ugyanezt a zenét hallgatjuk egy tengerparti ház teraszán finom vörösbort kortyolgatva közben. Leírhatatlan élmény volt.

Ezután a kíváncsiság a Red Lounge-ba hajtott minket. Itt lépett fel ugyanis a svéd Sirqus Alfon lépett fel, akik fergeteges show-t mutattak be. Én ilyen színpadi elemeket még soha életemben nem láttam, aki csak teheti a jövőben mindenképpen nézze meg őket. Régi slágereket adtak elő a maguk különleges módján, ami egyértelműen utánozhatatlan. A közönség pillanatok alatt szívébe zárta a zenekart, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy háromszor tapsolták vissza a zenekart úgy, hogy mindenki sikoltozott, tapsolt és a lábával még dobolt a padlón. A 4. visszatapsolásnál már csak dedikálni jöttek vissza az együttestagok. Azt hiszem, hogy ők sem felejtik el soha ezt az estét és biztos vagyok benne, hogy jövőre visszatérnek valamelyik nagyobb fesztiválra, talán pont a Voltra. Én mindenképpen megnézem őket újra és nem kétséges, hogy imádni fogom újra.

Ezen fergeteges koncert után két dj. következett Layo és Buschwacka, akik dallamosabb technos és breakes dallamaikkal ismét talpra ugrasztották az előző koncert alatt megfáradó és utána lepihenő embereket. Kezdetét vette az éjszakai végeláthatatlan pörgés. Ekkor azonban átcsábítottak a Samsung arénába, ahol Tosca játszott eléggé hasonló dallamokat. Azonban ekkor én már csak a 3 órakor fellépő Dj. Marky-t vártam, aki egyik régi nagy kedvenc dj-m. Ez a brazil fiatalember olyan hévvel és ritmussal pakolta fel egymás után a bakeliteket a lemezjátszóra, hogy azt bármelyik a világ élvonalába tartozó drum and bass dj. megirigyelhetné, és mivel brazil, még egy külön kis show-val is fűszerezte dj. szetjét. Volt amikor ő tolta a szöveget Mc Stamina helyett, aki szintén nagyot alakított, de előfordult olyan is, hogy felkapta a lemezjátszót, ami amúgy egyáltalán nem könnyű és mint egy gitár húrjait, húzkodta a bakelitet és szkreccselt. Egyszerűen elképesztő volt!!!

Hajnal 5-ig tartott a pörgés… ekkor még kicsit levezettünk a soproni illetőségű QQ dj. afterpartyjára, de aztán már hazafelé vettük az irányt. Összességében kijelenthetem, hogy ez volt életem egyik legjobb Volt-os napja, pedig már megfordultam néhányszor a fesztiválon. A nap során minden humorista, zenekar és dj. tökéletesen passzolt az elvárásaimhoz. Ezúton is köszönöm nekik!