A nap már-már szokásos forgatókönyv szerint alakult. Dumaszínház – Kőhalmi Zoltán prezentálásában. Sajnos korántsem volt olyan minőségű, ahogy vártam. Persze a előző napi Kiss Ádám előadást nem is lehetett volna túlszárnyalni. Ezekután a délutánt átvészeltük valahogy. Itt meg is jegyezném, hogy talán ez volt az első Volt fesztivál, ahol végig jó idő volt. Szerencsések voltak a sátrazók, hogy nem mosta el őket az eső. Ebből kifolyólag talán a látogatottság is megnőtt. Az a megállapítás, hogy a Volt fesztivál a legcsaládiasabb fesztivál szerintem már a múlté. Óriási embertömeg hömbölygött minden nap a sátrak közötti utakon. Kíváncsian várjuk az idei látogatottsági adatokat.

Felfedeztük, hogy a T-mobile színpadán rendkívül kényelmes fotelok várták a megfáradt embereket, ez nekünk már nagyon jól jött, mert az utolsó napra eléggé elhasználódtak lábaink a sok koncert miatt.

19 órakor kezdődött a 30Y koncert a nagyszínpadon, amely egy eléggé kis közönséget mozgatott csak meg. Talán általánosságban is elmondható így a fesztivál végén, hogy a nagyszínpadra idén gyakorta léptek fel olyan zenekarok, amelyek egy szűk réteg ízlését képviselték, ilyen volt a 30Y is. A mi ízlésünket egyáltalán nem nyerte meg a kissé recsegős zenéjük. De lehet, hogy csak a hangosítással volt baj… a hangosításra amúgy is elég sokan panaszkodtak a 4 nap során.

Meglestük ezért hát a Ladánybene 27 koncertjét, amelyet elég nagy nézősereg követett figyelemmel az MR2 sátor előtt. Ők hozták amit tőlük elvártunk: napsütésben raggae zenét. Természetesen a nagy kedvencet is, a „Kell egy ház…” kezdetű örökzöld számot. Ezzel meg is kaptuk az egy évre kimért raggae adagunkat. J

21 órától az URH adott koncertet a nagyszínpadon. Én korábban nem ismertem őket, de az elmúlt évek szigetes tapasztalatai alapján (a Sziámi zenekar mindig a nagyszínpadon játszott kb. 20 ember előtt), itt is valami hasonlóra számítottam. És hát utólag bevallhatjuk, hogy igazam lett, sajnos. Néhány ember táncolt a színpad előtt, néhányan csak figyelték ezt a zenekart. Müller Péter az első percekben csak kérdezgette a közönséget, hogy „ismerik-e a marihuanát?” valamint az összes többi drogot felsorolta ebben a kérdésben. Talán így akarta bemelegíteni a fesztivál megfáradt közönségét? Hát nem jött össze neki… Mi is inkább elmenekültünk, kellemesebb koncertek reményét kergetve.

Red Lounge-ban 22 órától egy kis pihentető jazz koncert kezdődött a Singas Project (szénsavmentesek) előadásában. Meglehetősen kellemes volt és főleg pihentetőek. Na de melyik színpadon lehetett volna készülni a várt szombat esti pörgésre? Egyik színpadon sem volt pörgős zene, ez sajnálatos, főleg mivel szombaton látogattak ki a legtöbben. A Singas Projectről is inkább csak annyi maradt meg bennünk utólag, hogy az énekes csajszi kicsit be lehetett csiccsentve és túl sokat dumált a számok között a közönségnek, majd mindenáron ki akarta harcolni, hogy a Volt fesztivál jelszava a „Csokiii!” legyen. Érdekes…

Egy idő után azonban már kezdett kiürülni a Red Lounge, mert mindenki már a nagyszínpad elé szivárgott, ahol is a The Offspring készült koncertet adni. Ő volt idén a Volt fesztivál húzó neve. Vele hirdették legtöbbet a fesztivált és hát le is hozták sallangmentesen a koncertjüket. Leadták a legnépszerűbb slágereiket, ahogy ezt egy fesztiválon illik. Volt itt „Self esteem”, „Pretty fly”, „The kids aren’t alright” stb.

Nekem bár nem a kedvenc zenekarom az Offspring, de élveztem a koncertjüket. Végre történt valami jó ezen a napon is.

Aztán következett Zagar a Samsungban. Telt házas koncert természetesen és fergeteges hangulat. Voltam a legutóbbi soproni koncertjükön is, ahol a csajok nélkül léptek fel és közel sem arattak akkora sikert, mint most. Sokat dob azért a zenéjükön egy megfelelő énekhang na és persze a vj. aki a videóvetítésekért felel. A háttérben vetített videók nagyon jól passzoltak minden egyes számhoz. A profizmus sugárzott az egész koncertről, látszott, hogy a Zagar már európai viszonylatban is kiemelkedő teljesítményt nyújt az ilyen nagy volumenű fellépések alkalmával.

Ezután még pörögtünk egy hatalmasat a High Contrast kemény drum and bass zenéjére, de mivel lábaink már jónéhány kilométert megtettek az elmúlt 4 napban, inkább már hazafelé vettük az irányt és búcsút intettünk a Volt fesztiválnak. Jövőre újra találkozunk ugyanitt, remélem mindenki kellemesen érezte magát Sopronban!