Már a címből és a borítóból (Kris Verwimp ismét alkotott) gyanítható, valószínűleg valamilyen pogány/folk anyag akadt a hálónkba. Úgy érzem, némi rutinom már van e stílus és az anyanyelvi album/számcímek beazonosítása terén, mégsem tudtam első nekifutásból megfejteni, melyik nemzet együttesével hozott össze a szerencse. Szlávnak szláv, de nem szerb vagy horvát, nem is szlovén, tuti nem cseh és nem is szlovák… Kik maradtak még, akik latin betűket használnak? (A megfejtéshez kattintsatok.)

Elárulom, ne is keresgéljünk tovább, mert becsapós… Hiába a latin feliratozás, itt bizony kőkeményen egy ruszki bandáról van szó. Méghozzá nem is akármilyenről! Az Arkona (vagy ha jobban tetszik Аркона) 2002 óta létezik, fél tucat lemezt kiadtak már azóta de a mennyiség egy másodpercig sem ment a minőség rovására. Legutóbbi, teljes hosszúságú albumuk, az Ot Serdca K Nebu tavaly jelent, meg és ha sikerült volna hamarabb megkaparintanom, tuti megválasztom az év folk/pagan korongjának. Miért is?

Kezdjük ott, hogy ilyen karakteres női énekessel felálló bandát - talán leszámítva az Arch Enemy-t - még nem pipáltam. Maria “Scream” Arhipova úgy üvölt mint a legtökösebb viking fasz, lazán kiállhatna Johan Hegg mellé, nem maradna szégyenben! Ez persze most apró túlzás volt, de tény ilyen átkozottul erőteljes, odabaszós női frontember nagyon kevés van. A szép mindemellett, hogy Masha „normális” hangon is nagyon szépen énekel, amikor a klasszikus népies témákra kerül a sor, azoknál is remekül teljesít.

A zenekar fegyvertára persze nem merül ki egyetlen emberben. A szokásos folkinstumenteket - dudák, fúvós - és pengetőhangszerek, harmonika - sokszor olyan ügyesen használják a muzsika fűszerezéséhez, ami túlmutat az átlag „fújjuk-húzzuk oszt jók leszünk folkmetál bandának” hozzáálláson. Például az intrót követő Pokrovy Nebesnogo Startsa hallgatása közben is szó szerint felállt a szőr a karomon, olyan érzelmeket tudnak generálni a jól megválasztott és felhasznált népi hangszerekkel.

Harmadik nagy erősségük az orosz hangulat nótákba való hiteles beoltása. Kórusok, összeborulás, bámulás bele a végtelen ruszki messzeségbe. Hallgatod, és elhiszed nekik, te is ott érzed magad a tábortűz körül, feletted a csillagok, lábadon csizma, fejedben a vodka. Fantasztikus.

A zene maga: kevésbé zúzdás mint a Skyforger, nem olyan unalmas mint a Moonsorrow (bocsi ha valakit megsértettem), és nem olyan gyors mint a Korpi. Valahogy ezek között, de mindenképpen megvan a saját stílusa. Egyetlen negatívum, hogy talán lehetne kicsit nagyobb a lendület, helyenként nagyon elvesznek a roppant mély szláv romantikában, és ilyenkor csak úszik-úszik perceken át a muzsika, úgy, hogy igazán nem történik benne semmi.

Ezzel együtt is - mint már említettem - az elmúlt időszak egyik legjobb folk rock/metal albuma lett A Szívből az Ég felé. Kötelező darab, ahogy mondani szokás.

A Rus című szám élőben.