Úgy fest, a black metal hetét éljük, nekem ez második feketefém promóm a héten, de Jasonhood kolléga is beletenyerelt egybe épp tegnap. Persze a stíluson belül alkotó bandák között is nagy különbségek vannak, míg pl. a Malfeitor a klasszikus sistergős sátáni vonalat képviseli, a Fairytale Abuse inkább a Dimmu Borgir és Cradle Of Filth féle szimfonikus black metalt nyomatja.

A dán csapat már nem teljesen újonc a terepen sőt, több mint tíz éve muzsikálnak. Három demo után 2006-ban jelent meg bemutatkozó nagylemezük (The Spirit Tower), idén nyáron pedig jelen ajánló tárgya, a Perversions Of Angel VI. Már első hallgatás után is nyilvánvaló, hogy az évtizedes tapasztalatot inkább fordította a csapat a nagy elődök által alkalmazott fortélyok ellesésére, mint egy saját hangzásvilág kialakítására. A dalok szerkezete, megszólalása, a hangszerhasználat mind-mind a Dimmu és Cradle szellemiségét idézi, a relatíve egyedi stílusjegyek, - ha annak nevezhetjük mondjuk Simon öblös hörgéssel fűszerezett kisgeci vinnyogását - sajna alig jutnak szerephez. Pedig egyáltalán nem reménytelen a cucc! Erő, hullaszag, sok dallam, remek vokálok - megvan nagyjából minden, amiről a műfaj szól, az előadásmód is hiteles, csak hát ezt már hallottuk jó párszor innen-onnan.

A hangzás nem rossz, a dob kicsit túl vékonyka, amúgy rendben van a dolog. Számot kiemelni nem lehet, egyedül talán a megklipesített Fall Of The Icon tűnik ki némileg társai közül, de ha meghallgatjátok kb. valami ilyesmire számítsatok végig az egész lemezen.

Egy hallgatást megér. Próba szemcsere.