Nem fiatal zenekar már a Locust On The Saddle, mégis csak idén nyáron jelent meg első, bemutatkozó nagylemezük, a The Alphamantis. A lemezkészítés szépségeiről és nehézségeiről, a hatásokról, a színpadi produkcióról és más egyebekről kérdeztem a bandát, melyből a két gitáros, Szabó Tamás és Szabó László válaszolt kérdéseimre. 

Szevasztok! Miért pont szöcske és miért pont a nyergen?

Tamás: Szia, a válasz tőmondatokban:

1.Locust: Down - Nola album, Pray for the Locust

2. On The Saddle - a dobosunk agyszüleménye, teljesen spontán

3. Locust on the Saddle - Sáska a nyeregben; kicsit szürreális, de karakteres, ráadásul ezzel a

névvel biztos, hogy nem lesz névhasználati problémánk.

Nemrég jött ki a bemutatkozó lemezetek, a The Alphamantis. Tetszik, kicsit az Orange Goblin muzsikájára emlékeztetett. Olvasgatjátok a netes kritikákat? Egyetértetek velük?

Tamás: Azt hiszem, csak nekem van otthon Orange Goblin, ráadásul nálam sem tekinthető fő hatásnak, de mivel egy jó zenekar, vállalható a párhuzam. Valószínűleg ugyanazok a zenék hatottak rájuk is, mint ránk, ezért nem meglepő, ha így érzed.

Laci: Én meg ismét kaptam egy olyan zenekar nevet, amit nem ismerek. Bár mivel nem pontosan ugyanazok az én gyökereim, mint a többieké a zenekarból, ezért általában nem is ismerem annyira ezeket a zenéket, mint pl. az Orange Goblin. Mondjuk a lemez volt már  Metallicás, meg még sorolhatnám…

Tamás: Persze, folyamatosan figyeljük a The AlphaMantis kritikáit, és örömmel állapítjuk meg, hogy túlnyomórészt pozitív a fogadtatás. Az meg pláne tetszik, hogy a kritikusok sokszor egymásnak ellentmondva értékelik a hallottakat - pl. valakinek a lemez pörgősebb első fele, valakinek a súlyosabb, lassabb második fele tetszik. Nem akartunk egy egyértelmű, könnyen kiismerhető lemezt; ezt nem lehet 2 hallgatásból megérteni, szokni kell!

Milyen érzés amúgy egy saját lemezt készíteni? Sokat szenvedtetek vele? Kiktől kaptatok támogatást hozzá?

Tamás: Mondhatni fenomenális! Ezen a lemezen ott van minden, amit mi a zenében el akarunk mondani. Csak magamat ismétlem, amikor azt mondom, hogy ez nem egy útkereső album, ez már maga a kiforrott Locust on the Saddle. Vannak közel 10 éves riffek, és van olyan gitártéma, ami ott született a stúdióban - mégis kerek és egységes. Kaptunk némi pénzmagot a PANKKK program elsőlemezes pályázatából, de a költségeink nagyobb részét magunk fedeztük. Nagyon fontos támogatást kaptunk továbbá az egri Kommunás arcoktól, a stúdiójukban gyakorlatilag ingyen vehettük fel a gitárok nagy részét. Szakmai segítség terén ki kell emelni a hangmérnök Szűcs Szabika (Parkplatz, Superbutt) munkáját, aki saját bevallása szerint havonta elkészíti az Év Lemezét, de az tény, hogy a miénken piszkosul megdolgozott, szinte köpködte magából a jobbnál-jobb ötleteket. És persze az erkölcsi támogatást mindazoktól - legyen család, barátok, drukkerek és „rajongók” - akik várták a lemezt, és most a kezükbe foghatják a The AlphaMantis-t.

Laci: Magam részéről, mivel, hogy másét nem nagyon szoktam, mindig szeretek saját lemezt készíteni.  Bár számomra mindig érdekesebb volt a lemez hangszerelése, keverése, egyszóval az utómunkálatok. Igazából itt kapja meg végleges formáját egy nóta. Ide egy kis ez meg az, oda egy plusz ének sáv, amoda egy gitárszóló. Megemlíteném még Horváth Attis nevét is, akivel szintén napokat gubbasztottunk a keverőpult felett az énekfelvételeknél.

Mit kell tudnunk a korongon szereplő vendégzenészekről?

Tamás: Általában a bemutatkozó albumok nem a vendégzenészek nagy számáról szól, nálunk is csak 2 vendég van. Az egyik Sohajda Péter (Sohi) az egri Shapat Terror zenekarból (+ Kommunás arc ő is), aki az egri felvételeknél segített, mint hangmérnök. Sohi egy igazi zenei talentum, otthon van a rock/metál minden ágában, de mellette van egy populárisabb zenekara is, zenét szerez etc. Sohi bőgőzik a lebegős Bank Holiday / Holy Banishment c. nótában (amely a Locust Planet Caravan-ja), valamint rekeszt egy zseniálisat az alig 2 perces zúzós Breaking The Unwritten-ben. Várható, hogy ezt majd élőben is előadjuk valamikor ez utóbbit Sohi közreműködésével.

Laci: A másik vendég, pedig Pulius Tomika, ő a másik zenekaromban a Belmondo-ban billentyűzik. A Get Back illetve a Waste Of Time című számokban hagyta ott kéznyomát.

Tamás: Pulius nagyon odatette magát abban a két nótában. Akkora Deep Purple-feelinget pakolt - főleg a Waste Of Time végére -, hogy folyamatosan lúdbőrözik a hátam, amikor hallgatom!

Kinek az ötlete volt a borítódizájn? Nálam nagyon betalált.

Tamás: A borítókoncepció a zenekar és a grafikus barátunk Szöllősi Sanyi közös ötlete. Sanyi szintén rocktesó, több zenekarban is tolja a riffeket (Zero Tolerance, Spadeful Of Dust), ismeri a zenekart, tudja, hogy miről szól a Locust. Egyéni borítót akartunk, és azt hiszem, sikerült! Előzetes koncepció csak az volt, hogy kicsit retro, kicsit dohos, de mindenképpen valami valóságos dologról szóljon. Ezek a bányászok egy letűnt világ mementói, és valahol a zenekar metafórikus tisztelgése mindazok előtt, akik végiggürizték az életüket, és közben igyekeztek tisztességesek maradni.

Számon tartjátok, mennyi fogy a nagylemezből?

Tamás: Természetesen figyelünk a lemezeladásra. Bár közvetlenül csak azt tudjuk követni, amit mi saját magunk adunk el, de mivel korrekt a kapcsolat a kiadóval (Nail Records) az egyéb terjesztéssel kapcsolatos információkra is lesz rálátásunk. Jövő időben fogalmaztam itt, mert még csak néhány hete van kint a lemez.

Láttalak Titeket a Pinceszínházban nem is olyan régen. A hangosítástól eltekintve fasza buli volt, kevés olyan bandát láttam eddig, akik ekkora beleéléssel, szinte eufóriában nyomatták volna. Belülről jön ez nálatok vagy inkább színpadi elem?

Tamás: Ez az eufória a Locust on the Saddle integráns része. Itt egyszerűen kötelező jól érezned magad, amikor nyomjuk ezeket a nyers, ősi és egyszersmind időtlen mamutriffeket. Ezt mi nagyon komolyan gondoljuk, ez nem közönségszórakoztatásból van - saját magunkat szolgáljuk ki elsősorban, persze szól a közönségnek is. Az a meglátásom, hogy az emberek értékelik ezt a csupaszív hozzáállást, legalábbis én még nem nagyon hallottam fintorogni ezért senkit. Bár az eleve fintorgók meg úgyis messze elkerülik a zenekart!

Laci: Nálam egy kicsit egyszerűbb a helyzet, ugyanis én eddig minden zenekaromban megőrültem, legyen az extrém metál, vagy pop-rock produkció… Lemegy a roló, megszűnik a külvilág. A hangosítás az említett bulin tényleg nem volt jó, és sajnos az a tapasztalat, hogy az esetek túlnyomó többségében hasonló a helyzet, viszont örülnünk kell annak, hogy legalább vannak lelkes szervezők, helyek, ahol egyáltalán vannak underground rock/metál koncertek… 

Minden bprnr tagtól meg szoktam kérdezni; milyen a hangulat mostanság arrafelé? Milyen előnye származik egy zenekarnak, ha bprnr tag?

Tamás: A Locust on the Saddle BPRNR tagsága eléggé új keletű, bár idestova már 2 éve szoros, mondhatni baráti a viszony az egylettel. Az utóbbi hónapok kilépéseivel nem foglalkoznék, egyrészt ez, az érintett zenekarok és a BPRNR belügye, másrészt ezek a bandák már többlemezes zenekarnak számítanak, míg nekünk ez az első - tehát teljesen eltérő a pozíciónk. Ezért a BPRNR-en belüli hangulatról sem tudok mit mondani. A Locust on the Saddle zenekaron belüli hangulatról viszont nyilatkozhatok, kurva jó! Előny a hatékony promóció, a hangsúlyosabb koncertjelenlét és mindazon háttérmunka, amely önerőből sokkal nehezebben menne. De térjünk vissza erre, mondjuk 1 év múlva.

Magyarországon mostanában egyre több elsőlemezes stoner/soutern rock/sludge bandába futhat az ember. Szerintetek minek köszönhető, hogy népszerűbb lett ez a vonal?

Tamás: Egész egyszerűen ez egy valóságos zene. Kemény, de nem agresszív; magabiztos, de önteltségtől mentes; letisztult, de cseppet sem puhány. És ezt egyre jobban érzik a zenehallgatók: egy Black Sabbath, Down vagy a Kyuss ugyanolyan tiszteletnek örvend a metálosok, a hardcore rajongók vagy általában a rockzenét hallgatók körében. Ez a valóság-érzet még inkább lejön a koncerteken. Semmiképpen sem egy divathullám, hogy relatíve sok ilyen típusú lemez jelent meg a magyar piacon az elmúlt 2 évben. Egyszerűen csak most jutott el egy csomó érintett zenekar - köztük mi is -, hogy lemezt adjon ki. Személy szerint én még egy pici további fellendülést is várnék, megérdemelné a hazai színtér!

Laci: Plusz divatossá kezd válni a stoner jelző, bár a Locust csak nyomokban stoner, egy csomó más hatás (doom/southern etc.) jóval erősebb.

Milyen fesztiválokon jártok/jártatok az idén? (Akár fellépőként, akár csak mint látogatók.)

Tamás: Kasza Fesztivál, Kazincbarcika - augusztus 20. A Rock Színpadon közvetlenül a Road után este 23:00 körül. Színpadbontás lesz, minél nagyobb a bemozogható tér, a zenekartól annál jobb buli várható! Nekem igazán a nyarat nézőként a sajnálatos módon elmaradt Down buli jelentette volna, habár tavasszal láttam őket Európában, rendkívül különleges élmény lett volna itthon is látni őket. Igazán az a koncert jobban megmozgatta a fantáziámat, mint az összes nyári hazai fesztivál együttvéve.

Hol láthatunk Titeket legközelebb játszani?

Tamás: Kazincbarcika, Kasza Fesztivál. Az őszi koncertek dátumai a hetekben alakulnak ki, a zenekar webes felületein - itt és itt - megtekinthetőek lesznek.

Ha van még bármi, amit szívesen elmondanátok?

Tamás: Annyit mindenképpen elmondanék, hogy őszre várható a zenekar és a nagylemez első videoklipje. Köszönjük az interjút! Gyertek, érdeklődjetek a zenekar iránt - ha nem tetszik, az nem probléma, ti megadtátok az esélyt, az összes többi már rajtunk múlik, ROCK!