Két ember gyermekkori barátsága, kb. ennyi tartja még most is életbe a The Offspringet. No meg az új korongjuk, ami egy fél évtized után született meg. Ugyanakkor az is látszik, hogy kicsit másba fogtak, és maguk mögött hagyták a Splinteren kitapintható irányt. Tán át is gondolhatták ezt az egész punkrockerséget. Persze szó sincs eretnekségről, de az én olvasatomban a Rise And Fall, Rage And Grace-szel egy új viszonyítási pontot jelöltek ki.

Ez a pont ugyanakkor nem is áll olyan távol az eddigi életműtől, méghozzá annyira nem, hogy konkrétan abból lett felépítve. Azaz a srácok szépen elővették az Ignition kezdve az azt követő összes lemezüket (az első őspunk The Offspring véleményem szerint kimaradt) és megpróbálták azok szellemét megidézve egy modern adaptációt gyártani. A lóláb talán a Trust In You esetében lóg ki a legészrevehetőbben, ami amúgy kísértetiesen hasonlít az Ixnay On The Hombre-ról ismert All I Want-ra. Akkor ott van talán a korong legerősebb zenéje, a You’re Gonna Go Far Kid és a Hit That rokonsága. A Gonna Way szellemiségét idéző A Lot Like Me. De akinek esetleg megvan a lemez bonus trackje, az O. C. Life, az egy ignitionös szellemű punk-rock muzsikával lehet gazdagabb. Persze emellett más nagyon erős hatások is érték a srácokat, mint pl. a Green Day-é, ami hetedik számtól kezdve kezd letagadhatatlanná válni (Kristy, Are You Doing Okay? - Nothingtown - Fix You - Rise And Fall).

Emellett persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Dexterék nem mostanában vették fejükbe a punk-rockról való átállást a könnyedebb pop punk stílusra. Az Americana sikere úgy gondolom már ezen váltás előjele volt, és talán ennek a történetnek egy újabb fejezetét jelenti a mostani lemez is. Ami így tökéletesen beleillik az eddigi két sikerlemez sorába.

Szó-szó túl nagyot nem robbantottak fiúk, mégis jó hallani, ahogy rátaláltak valamire, amit bár nem teljesen önmagukból merítettek, de mégis képesek a régi fénykorukat idéző elánnal és energiával megmozgatni. Ez tagadhatatlan és meghatározó értéke ennek az albumnak