Egy kis év eleji arcletépés. Röviden és tömören ez minden, ami az orosz modern metál csapat zenéjéről elsőre eszembe jutott. Szarrátorzított gitárok, gyomorhörgés, kemény nyomatékon működő őrlő, technikás riffek hardcore/progresszív felfogásban és valahogy egy végtelenségig kitartó 11 track.

A számok azonban érezhetően egy kaptafára lettek felhúzva, nem elkényeztetve a változatossághoz szokott füleket. Általában csak az elején engednek meg maguknak a fiúk egy kis lazulást, a mediánt többnyire az izmos favágás uralja. A másik változat, amikor inkább előveszik azokat a progresszíves betéteket (amik egyébként hemzsegnek a death témáktól), ilyenkor zseniálisan keverik a széttördelt ritmusokat vagy egy nem túl erős dobjátékkal, vagy valami electro slamperrel, amit egy jó kis zúzással varnak el (Away From Now). Kivétel ez alól a Patience, ami egy erős industrial hatás következtében kicsit nyávogósabbra sikeredett.

Az énektémák terén nagy mondanivalóm nincsen. A rejtélyes IND névre hallgató vokálos mindent beletesz, amit tud, és jól meg is oldja a feladatát. Igaz ez a gyakorlatban sokszor a híres/neves Jonathan Davis stílusára emlékeztet, de őszintén szólva ez úgy az egész zenére érvényes, és akkor ugye még nem ártana megemlíteni a Meshuggah, Pantera, Fear Factory… kikerülhetetlen hegycsúcsait is (lásd bővebben a csapat myspace oldalán).

Ritka mikor egy zene pont jókor talál meg, de a Lifelong Days esetében ez történt. A pejoratív megjegyzések ellenére nagy öröm volt ebben a kora őszi, álmos időben egy kis technikával megfelelően adagolt brutalitást hallani.