A Szegedi Ifjúsági Napok rendezvénye nagy múltra tekint vissza és méltán népszerű fesztivál kicsik és nagyobbak között is. Miért muszáj szeretni? Szerencsés helyszín, időpont és programválasztása miatt. Hiszen nincs még egy olyan buli, amit jobban élveznénk mint azt, ami hivatalosan is a nyár utolsó bulija. Annál pedig, hogy egy hideg söröcskével a parton láblógázva lessük, hogyan úszik lefelé a Tiszán a dinnyehéj, csak egy jobb van, ha mindezt jó zenére tesszük. Esetleg egy koncerten csápolunk a sok közül. A 2008-as SZIN programjaival igyekezett minden létező igényt kielégíteni, sőt talán még azt is, amiről nem is tudtunk, hogy van.
A SZIN sikere töretlen. Immár harmadik alkalommal látogattam le Szegedre, hogy részt vegyek egy színekben gazdag, nyüzsgő és lüktető nyárbúcsúztató szeánszon. Szeged városa minden látogatáskor elvarázsol. Talán ez is az egyik titka a fesztiválnak, ott motoszkál az emberben, hogy ha kilép a kapun, nem a semmi közepén találja magát és még csak a helyiek sem döfnek le a tekintetükkel. Nagy parkok, tágas utcák, mosolygós emberek, egy fiatalos mégis nagy múltú város, ideális lakóhelye egy fesztiválnak. Hiba idén sincs, én jövőre is ott leszek.
Szervezésből ötös. Mérhetetlenül örültem, hogy megoldották az eddigi kapunyitás mizériát, miszerint előző években kisebb moshpit alakult ki, minek tétje a legjobb sátorhelyek megszerzése volt. Idén a bérletesek már a -1. napon elkezdhették a kemping feltöltését, a többiek pedig a 0. nap reggelétől érkezési sorrendben folytathatták. A koncerteket jól osztották el, talán egyszer ha éreztem, hogy két helyen is szeretnék lenni egyszerre, a programok időben kezdődtek, említésre méltó csúszásba nem futottam. Esetleg kicsit több és szétszórtabb mellékhelyiség ráfért volna a helyre, de lehet hogy csak a túlzott sörfogyasztás miatt tűntek hosszúnak a sorok. Oh, és végül de nem utolsónak, a SZIN volt az eddigi egyetlen fesztivál ahol mindig volt meleg víz a zuhanyzóban!
A zenei felhozatal minden nyár végén bulizni vágyó egyén igényét kielégítette. Az elektronikus zenéktől a laza tánczenéken és rockon keresztül a kőkemény metálig mindenki megtalálhatta a neki igazán tetsző programot. A nagyszínpad ezúttal az MTV zászlaja alatt vonzotta magához a nagyobbnál nagyobb tömegeket. A stílusok elosztása naponta változott. A Tankcsapda már a nulladik napon szépen megugráltatta a fesztiválra érkezett embereket, majd másnap egy nyugodtabb chillout program hűtötte le a kedélyeket. Aznap este a Morcheeba bizonyította számunkra, hogy régi énekesnőjük nélkül is képesek minket lágy dallamaikkal elvarázsolni. Másnap ismét keményebb vizekre evezve a Depresszió bemelegítése után a Within Temptation lépett a nagyszínpad deszkáira. A holland együttes idén már másodjára járt az országban és a gótikus metál rajongói valószínűleg most sem csalódtak. A korrekt hangzás mellé igényes színpadi kép, szobrok, és folyamatos kivetítés is társult. A koncert elég hamar véget ért, így a tömeg viszonylag fitten a Quimby alatt is kitombolhatta magát. Nem reprezentatív szemmérték szerint a Quimbyre érkezők ráadásul többen is voltak. Utolsó napra ismét váltás az alternatív, elektronikusabb irányba. A magyarok közül a Kaukázus és a 30Y szórakoztatta a közönséget, aztán egy fesztiválkörökben szinte kötelezőnek számító Kispál koncert után az utolsó fellépőnek választott angol Mattafix rekordöntő tömeget gyűjtött. Szombaton éjjel a SZIN kapuira felkerült a MEGTELT tábla.
A többi színpad is igazán változatos programmal szolgált, csemegézésre volt lehetőség bőven. A teljesség igénye nélkül indie vonalon kaptunk ízelítőt a HS7től és a The Moogtól. A táncoslábúaknak nem lehetett okuk panaszra, a PASO és Jamie Winchester hatalmas bulikat csaptak. Kisebb parázsvitába alakult ki arról hogy retronak sorolhatjuk-e az Animal Cannibalst. A Vad Fruttik pedig nagyszerűen szólnak élőben. Érdekes megfigyelés: a különböző technokra egész jól lehet aludni.
A civil sátrakban és a nem zenei programokban sem kellett csalódni. Bárki könnyen elüthette az időt, ha délelőtt a fesztivál területén maradt. A kedvencem a nemezlabda készítés volt, de vadászhattunk - neadj’ vadak lehettünk - a hubertus-féle kalandparkban, majd lemoshattuk magunkról az út porát egy igencsak habos élmény keretében a testmosóban. Még a koncertek kezdete előtt pedig kikapcsolódhattunk gyerekkorunk meséire, esetleg hallgathattuk Plesi mestert ahogyan a zenék eredetéről mesél. A SZIN egy másik aspektusa a környezetbarátság, mindig komoly erőt fordítottak arra, hogy a környezettudatosságot népszerűsítsék a fesztivál alatt. Nem meglepő tehát, hogy idén már-már a kötelezőnek számító szelektív hulladékgyűtjők mellett olyan dolgokkal is bevonták a fesztiválozókat a környezetkímélésbe, mint a betétdíjas söröskorsó, ami hatalmas sikernek örvendett!
Újabb nagyszerű SZINt tudunk tehát a hátunk mögött, remélhetőleg mindenki elegendő emléket és meleg nyári napsugarat zárt magába, hisz - sajnos szembe kell néznünk vele - itt az ősz. A sárgásan hulló falevelek ne tántorítsanak el bennünket attól, hogy zöldebbé tegyük a világot!
Szabadság. Szerelem. Zene. Ezek nem csak puszta szavak, ez maga a SZIN. Ha kihagytad, jövőre feltétlen gyere, ha pedig ott voltál szerintem nem kétséges hogy egy év múlva is ott leszel!
