Számomra a bécsi bulik mindig az év legjobban várt eseményei. Legyen szó akár metál, akár könnyedebb stílusú koncertről, az utazás és a külföldi bandázás izgalmával megspékelt napok szerintem semmivel sem überelhetőek. A tavalyi évet pont egy Emilie koncerttel fejeztem be, igaz a parti akkor a mára már “megboldogul” Planet Musicban volt. A helyszín tehát változott, az esemény színvonala viszont cseppet sem, sőt!

Pár szó magáról a helyről: A Szene (becsületes nevén: ((szene)) ) egy igen hangulatos kis klub. Rövid folyosó vezet a bejárattól a kicsiny előtérig, ahol - természetesen - egyből belebotlunk az első sörpultba és a bandák cuccait árusító eladókba. Balra wc-k, meg hangulatos vörös színre pingált ivórészleg, jobbra két bejárat a koncertterembe. A küzdőtér körülbelül akkora lehet, mint a Wigwamban, a színpad jó nagy és széles, fejünk felett komoly fénytechnika függ. Hivatalosan 450 ember fél el kényelmesen a teremben. Ezen a keddi (!) napon annyian voltak, hogy a termen kívül még a folyosón is bőven álltak rajongók.

Térjünk ki pár mondat erejéig a nézőkre is. Ha valamire lehet mondani, hogy vegyes felvágott, hát erre a közönségre tuti! Címszavakban: fordított keresztes rockersrác, talpig fehérbe öltözött nagymellű tehenészlány nyuszis táskával (hehe), hegesztő szemüveges langaléta industrial boy, goth bigék. Kész halloween, pedig van még pár nap halottak napjáig.  A személyes kedvencem, a hajlott hátú, napalm death basszer frizurájú, fehérre kipingált, sétapálcás fiatal srác volt, aki egyrészt Drakula Grófot másrészt Mr. Hyde-ot juttatta eszembe. Tavaly nem találkoztam magyarokkal, idén viszont egyből négyen is egymásba futottunk a bejáratnál, ráadásul egyikük ismerős is volt. Hát igen, a világ még mindig kicsi!

A színpad idén is elég csicsásra sikerült. Még ha ez a mostani sokban is hasonlított a tavaly decemberi buli beállításaihoz, azért volt pár újítás. A két méteres, átvilágítható tükör ezúttal a színpad közepén volt elhelyezve. Tőle balra egy kis emelvényen a szintetizátor, jobbra egy kellékes asztal is, rajta teáscsészékkel és egy nagy kancsóval. A díszletet ezúttal is különféle „érdekes” kiegészítőkkel dobták fel, úgymint kalózhajó, parafa dugóval betömött puska, babák, plüssállatok és így tovább.

Mivel Emilie ezúttal nem hozott magával senkit sem, aki bemelegítette volna a közönséget, nagyon egyszerűen nézett ki az este terve: nyolctól fél tízig koncert, háromnegyed tizenegytől közönségtalálka. Amolyan igazi művészhez illően csakúgy, mint tavaly, most is volt egy fél órás késés, aztán kezdetét vette az őrület. A 4 O’Clock-ra vonultak be Emilie segédei a Bloody Crumpets tagjai, akik a tavalyi hármashoz képest idén öten voltak és persze ezúttal sem bírtak a vérükkel. Utánuk már Emilie kúszott be a tükör mögül a színpadra. Idén is egérnek öltözött be, bár a kosztümöt kiegészítette egy hegyes orrú maszkkal. A koncerten temérdek klasszikus elhangzott, a műsor gerincét viszont továbbra is az Opheliac számai adták, úgymint az Opheliac, a Liar, a God Help Me, a The Art Of Suicide, a Misery Loves Company, a Shalott és a Thank God I’m Pretty. Az instrumentális számok közül a jól megszokott hegedűszólón kívül az Unlanced és a Dominant hangzott el. A két órás bulit Bohemian Rhapsody-val és a Girls Just Wanna Have Funnal zárták.

A koreográfia idén is nagyon ott volt a szeren. A fekete hajú segédhölgy ezúttal sem bírta visszafogni magát, ismét végigsmárolta az első sor tagjait a fenékmutogatás már csak hab volt a tortán. Újdonságot főleg az artistamutatványok nyújtottak. Volt gólyalábas bevonulás, tűznyelés, sőt a gólyalábas hölgy hulahoppkarikával olyan figurákat mutatott be, hogy az állunk a földön koppant.

Emilie teljesítménye az első két dalnál nem volt valami kimagasló, többször nem lehetett jól hallani miről is énekel valójában. Szerencsére a kezdeti hullámzó színvonal után hamar rendbe szedte magát! Az átvezető szövegelései idén kicsit agresszívabbak voltak, de simán beleillettek a show-ba. Főleg az ellopott macijáról szóló „szünet” volt nagyon ott a szeren! Ha jól számoltam itt legalább 20-szor hangzott el a “fuck” szó valamely formája, hehe! Egy dolog ezúttal is világos volt a koncert végére: Emilie még mindig vérprofi előadó és 110%-ban művész! Respect!

Special thanks to:

Katrin Bernhardt, Planet Music
Ricsi

A képeket Delwen és Supurtya készítette