2008.10.07. | 22:21 bokiti

Malpractice - TriangularTalán ennél jobb címet nem is választhatott volna egy progresszív metálban utazó banda harmadik albumának fejlécéül, leszámítva persze a csomagolást, ami szerintem egy kisebb fajta katasztrófát körvonalaz. Tudom, mindenhol ostromállapotok uralkodnak, amikor az ember és a marketing viszonya kerül előtérbe (meg ugye csak a belső), de talán nem most kell magyaráznom a tudatos minimalizmus és az igénytelen trehányság közötti különbséget. Hál’ istennek ez a riasztó kép a belbecsre már egyáltalán nem érvényes.

A finnországi Kuovolában alakult csapat az eltelt másfél évtized alatt több stílusban is kipróbálta magát, és a Triangular immáron a második korongjuk, amit a Spinefarm istápol (talán most már ott is maradnak). Az ötven perces játékidővel ráadásul pont sikerült eltalálniuk azt az ingerküszöböt, ami még fenntartja az érdeklődést a zene iránt.

A számcímek amúgy klasszikusnak nevezhetőek. Tömörek és az elsődleges jelentésük mellett mindegyik alkalmas arra, hogy metaforaként értelmezzük. Persze ez csak akkor működik, ha értjük is a szöveget, egyébként nem égbekiáltóan súlyosak, szal falkapargatással ne számoljunk. Ha stílusok felöl nézzük a történetet, akkor sincs szégyellnivalójuk a srácoknak. A finnekre jellemző nagy ívű dallamos stílus nincs túlhangsúlyozva. Van itt korai trash (Deception), helyenként egy kis hardrock/heavy metál, lazább szövésű rock’n'roll, progresszív ökörködés (Triangular), húzós és csak mutogatásra érdemes szólók, de pont csak annyira pofátlanul, hogy elvigye a számot a hátán. Nem beszélve arról apró, de még is csak jelentős tényezőről, hogy Aleksi Parviainen hangja, ha még elsőre kicsit szokatlan is, tökéletes simul ahhoz, amit a Malpractice csinál.

Egyszer az egyik kolléga megosztotta velem, miért érdemes ilyet hallgatni. Az ő verziója szerint a megoldás az, hogy a legváratlanabb pillanatban találsz rá vmi kib***ott jóra. Bár azt nem állítanám, hogy igaz gyöngyöt találtam, de nem is a „bolondok aranyát”. Igaz ez akkor is, ha csak a háttérben mocorog, bár nálam a foteles verziónál is megérte az ötödik fordulót.

Kapcsolódó cikkek

Na, most szólj hozzá! Vélemény?!