Direkt nem siettem el a szeptemberi megjelenés után a cikkírást, hagytam magamnak időt gondolkodni. Olvastam már a lemezről pár kritikát és a kritikákhoz tartózó hozzászólást. Előre szólok, hogy aki nem szereti az Ossiant, netalán idegesíti a zenekar léte, az ne is olvasson tovább! Kritikám a saját véleményem - nem a zenekaré, a kiadóé de még a magazinunké sem - tükre! És igen, elfogult vagyok, mivel életem első és elég mély benyomását tette rám a zenekar a metál zenén belül jó pár éve. Persze, aki képes kulturált módon ellenpontozni a véleményem, az nyugodtan tegye meg.

Nem hinném, hogy bárkinek is be kell mutatni a bandát, hiszen már 22 éve jelen vannak, azóta koncerteznek és ontják a lemezeket. Persze ‘86 óta már csak Paksi Endre maradt meg zenekarvezetőként az eredeti felállásból, de a mostani helyzet is több mint hat éve stagnált.

A Küldetés kézbevétele után az eléggé szemrevaló borító tűnik fel, ami Sallai Péter munkáját dicséri. A fő motívum, egy női alak amúgy már évek óta vissza-vissza térő eleme az Ossian borítóknak. Amennyire komornak tűnik a lemez kívülről, annyira pozitív a tartalma.

Rögtön az Ébredésnek keresztelt intro egy könnyed, kissé latinos gitártéma, amit el tudnék hallgatni sokkal tovább is… Majd berobban A Száműzött visszatér című gyors nóta, utána jönnek a középtempós dalok. Személyes kedvencem, az Új aranykor, melyben megtalálható ugyan egy kis magyarkodás, mégis magára veheti minden ember, akinek van egy kis öntudata, akarata. Az Asszony feketében lírai dal nagyon szépre sikerült, olyannyira, hogy bennem az Éjfél lányt idézi, bátran mellétehető. Tovább nem is sorolom a számokat, hiszen meg kell őket hallgatni. Gyors, középtempós és lassabb témák is akadnak még. Általános jellemző, hogy a nyugisabb vagy jó kis riffelgetős középtempós témákban Wéber Attus volt a társszerző Endre mellett, míg az igazán gyorsabb daloknál Rubcsics Ricsi tette oda a magáét. Azonban, mint azt már elmondták több helyen is, ez a lemez az eddigieknél is jobban Paksi Endre sajátja zeneileg (is).

A szövegeket tekintve már említettem, hogy az összhatás számomra optimista, azonban akadnak komor és nehéz témák is, például az Asszony feketében, a Mondd ki és Az életvonal. Ez utóbbi ötlet szinten nagyon megfogott, a booklet is ebből indul ki belül képvilágilag.

A lemez a Mahasz listán ismételten dobogós helyezésben nyitott, ami minden kétséget kizáróan jelzi, hogy van még igény rájuk, akkor is, ha rossz nyelvek ennek ellenkezőjét állítják. Sajnos sok újítást nem tartalmaz a korong zeneileg, de ettől függetlenül ismét kijelenthetem, hogy egy méltó albumot sikerült alkotni. Ismét van jópár szám, ami kiemelkedve, néhány év múlva nagy Ossian klasszikus lesz, de ezt még nagyban befolyásolhatja, hogy élőben hogy fognak megszólalni. A lemezbemutató november 22-én lesz a PeCsában. Bővebb információkkal addig még mindenképp jelentkezünk…