Amikor múltkor lehúztam a Factory Of Dreams aktuális albumát, nem győztem hangsúlyozni, hogy a Progrock Records amúgy mennyire fasza kiadó, és csak akkor, egy kivételes alkalommal nem tett jó lóra. Mintegy megerősítéseként a fentieknek, épp jókor kaptam kézhez a jelen ajánló tárgyát képező korongot is, mely fényesen bizonyítja; Shawn Gordon és csapata képes a világ minden tájáról begyűjteni a legjobb együtteseket, származzon némelyik akár olyan egzotikus vidékről is, mint Venezuela.

Az RC2 ezen a lemezen egy olyan profi, kerek, érett dalcsokrot fűzött egybe, melyet - talán az a bizonyos „kis túlzás” sincs benne - valóban csak a legnagyobbak tudnak. Stílusukat tekintve (neo) progresszív rock, egészen aprócska metálos beütéssel. A srácok egyértelműen a színtér latin iskolájában tanítanak, ott, ahol a legtöbb stílusba vágó olasz, vagy akár brazil társulat is forgolódik. Ennek a muzsikának édeskevés köze van pl. a DT-féle kiszámítható precizitással összepakolt dalokhoz, érintőlegesen viszont mutat némi hasonlóságot a The Tangent vagy The Flower Kings, esetleg nyomokban a Riverside munkásságával.

Bár nem kizárólag instrumentális nótákról van szó, az ének - akármennyire is karakteres - érzésem szerint inkább csak fűszer a sorok között, mely tovább színezi a hangszeresek zseniális játékát. Baromira szimpatikus, hogy a 6-8-11 perces számok szinte mindegyike egy-egy improvizáció-sorozat, nem pár téma mesterséges egymás mellé erőltetése. A dalok jellemzően lassú- max. középtempóra íródtak, csak elvétve találkozhatunk keményebb riffekkel vagy gyorsabb dobjátékkal. Az egész korongot pluszban jófajta lebegés, pszichedélia lengi be, de úgy, hogy összhatásában egy pillanatig sem kétséges: egy ízig-vérig rock albumhoz van szerencsénk.

A kiegyensúlyozott hangzás, és az egyszerű, de számomra valamiért mégis oly kedves borító nélkül is lazán az idei év egyik legváratlanabb pozitív meglepetéseként tekintenék erre a lemezre.