Még sosem jártam 30.-a előtt a Deák Tér szomszédságában lévő kis klubban, pedig az év elején szerettünk volna belógni az ingyenes Blind Myself koncertre, csak későn értünk a helyszínre és a jelenlévő embertömeg miatt, mi hoppon maradtunk. Gondoltam ezúttal talán kicsit kevesebben ugyan, de bőven lesznek érdeklődök eme igen parádés felhozatallal büszkélkedhető bulira. Tévedtem.

Bár jó páran kinéztek, a helyre koránt sem lehetett volna kifüggeszteni a megtelt táblát. Ezt a jelenséget lassan már magyar hungarikummá is avanzsálhatnánk, a Metallicát idézve: „Sad, but true“. Mindegy, essen inkább néhány szó magáról a helyről. Színházakba illő előtér (ruhatár, WC, jegykiadó pult) után széles, fehér lépcső vezet fel az emeletre. Minden egyes lépcsőfok szélén egy-egy kis mécses világít, a falakra különböző képeket vetítenek, amikben többnyire Blind Myself illetve Idoru témákat véltem felfedezni. Az emelet jó nagy, csomó asztal, sok szék. A bárpult fölé szintén projektorra vetítik ki az árlistát, itt is csakúgy mint lent megint bandás képek a falon.

Az A.W.S. és a Velvet Stab koncertjét kényelmesen végigsöröztük volna, ha a távolról iszonyat komfortosnak tűnő, fehér bőrkanapék nem műanyagból lettek volna. Kényelmes fotelek híján megmaradt végül a sörözés élménye, miközben a teremben elhelyezett hangfalakból üvöltött a Slipknot új lemeze. Az „előételek” kihagyása után negyed tíz magasságában jöhetett aztán az első fogás, a The Idoru. Akik ismerik a bandát azoknak most igazából semmi extrát nem írhatok. Szalkai Tibi megint hozta a szokásos „őrült” formáját, a hangosításban Andris hangjára jobban oda kellett volna figyelni, Szabó Laci még mindig iszonyat jól zúzza a bőröket, Matyi és Gábor pedig szépen hozták, amit kellett. A dalok még mindig jól szólnak élőben, nekem ezúttal a Monochrome jött át a leginkább. Befejezve a rizsázást: jó volt!

Az átszerelés ideje alatt volt idő megszemlélni a közönséget is, hisz végtére is halloween buliról van szó. Sokan nem öltöztek be, mi a következő arcokba botlottunk bele: Apácalány, Papbácsi, Ludas Matyi, leolvadt fejő srác, a Man In Balck öltönyös Tóth Gergő (:D) és egy szakállas fickó, aki egy Burger King-es korona alá erősítette fel füzetpapírra rajzolt Gene Simmons „maszkját”. Utóbbinak üzenem, hogy respect, csak legközelebb több nyelvnyújtogatás kéne :D!

Tizenegy előtt pár perccel lépett színpadra az est fő attrakciója, a Blind Myself. A hangzás itt már végre a helyére került. Még nem láttam az új felállású Blind-ot, de amit ezen az estén produkáltak az elég meggyőző volt. Mind István gitárjátéka, mind Valentin dobolása nagyon ott van a helyén! A Blind a tőlük oly jól megszokott hihetetlen energiabedobással zúzta darabjaira a színpadot csakúgy, mint az Idoru esetében itt sem lehet sok újdonságot kiemelni. Talán csak a zenészek ruhái voltak szokatlannak nevezhetőek. Tóth Gergő és a húrosok olyan MIB, FBI ügynök feelinget árasztottak, Valentin pedig a koncert elején vette fel egy iszonyat idióta (és nagy „csápokkal”) rendelkező bolondsapkát.

A Turn Of Mind produkcióját már nem vártuk meg. Összegzésként csak annyit tudnék hozzáfűzni: reméljük ebből a buliból hagyomány lesz! Adás befejezve.