Már nem is tudom, hányadik lemezbemutatóját tartja Magyarország vezető Heavy Metál zenekara a Pecsában. Paksi Endréék nem sokat pihennek, évről évre jön egy lemezanyag, egy turné és egy hatalmas bemutató buli novemberenként. Idén kicsit későbbre került, így épp belecsúszott a télbe - a Küldetés meghozta az első havat. A hideg, zord időnek köszönhetően nem volt alkalmunk kapunyitás előtt felmérni a kinti terepet, de bejutva láthattuk: idén se lett kevesebb néző.

A Krízist és az Invadert már többször láthattuk Paksi Endre csapata előtt fellépni. Többek közt a tavalyi bulin az Invader volt az első előzenekar. Idén már átavanzsáltak a másodikká. Megmondom őszintén, ezen fellépők alatt még inkább a társasági életre és a sörre koncentráltunk, mint a zenére. Ez annak is betudható, hogy számomra kicsit csalódás volt, hogy nem két viszonylag ismeretlen, új bandát láthattunk az Ossian előtt. De hát érthető, kicsiny országunkban már nem sok olyan Heavy Metált játszó banda van, aki meg üti ezt a színvonalat és nem is túl ismert. Az évek alatt az Ossian sok feltörekvő bandát mutatott be a közönségének, de nekem még lenne ötletem…

Azért annyi leszűrődött, hogy a Krízis bár lendületes, jó zenét játszik, mégis hiányzik belőle egy kicsit több önállóság. Volt, hogy zenéjük egyszer régi Pokolgépre, volt hogy Akelára hajazott. Nem rovom fel nekik, mert tradicionális Heavyben elég nehéz újat alkotni, de azt mondom, egy kis próbálkozást megér. Az Invaderrel is kicsit így voltam, de ott mintha több Maidenes, Ossianos beütést fedeztem volna fel. Ez utóbbi mondjuk már belátható a várakozásunknak is…

Mint megszokhatták az Ossian bulikra járók, most is óramű pontossággal kezdtek. Az intro percre pontosan 20:30-kor kezdődött el. Felemelkedett a függöny, elsötétült a színpad, majd megdörrent A Rock katonái. A hosszú és tételes számlista felsorolásától eltekintenék, mert egyrészt unalmas, másrészt nem is emlékszem pontosan… A szeptemberben megjelent Küldetés lemez viszont egyértelműen a gerincét alkotta a műsornak (Az Ördögök mennyországa, Asszony feketében, Mondd ki…stb.). Főleg ezen számok alatt színesítette a műsort egy kis pirotechnika, ami szép és látványos volt ugyan, de az amúgy is egy kemence és egy kolbászfüstölő egyvelegére hasonlító küzdőtéren nem tett jót a klímának. Ideje lenne már a Pecsa tulajdonosainak megoldani a küzdőtér normális szellőztetését is!

A koncertről amúgy csakis a legjobbakat mondhatom el. Igencsak jó hangzás és lenyűgöző fénytechnika jellemezte az egész bulit. Annak ellenére, hogy a banda nem fiatal, energikusan, feszesen játszottak. Az énekből is minden szó hallatszott. A közönség kitett magáért és egyként énekeltek Endrével. Sajnos a tapló, csak verekedni vágyó emberek itt is fel-fel tűntek, de ez egyre általánosabb a magyar metálbulikon. Amúgy nagyon vegyes volt az összetétel: láttam teljes családokat, fiatal tinédzsereket, középkorú embereket és igazi ősrockereket is. A visszatapsolás után a Hammer kiadó vezetőségétől egy kis rögtönzött ünnepély következett Paksi Endre számára, aki idén 50 éves. Ezúton gratulálok neki!

Egy bő két órás buli után konstatáltuk, hogy igen, jövőre ismét! Örülök neki, hogy egy ilyen “koros” banda még mindig meg tudja tölteni a Petőfi csarnokot és a MAHASZ lista élére tud kerülni minden évben!

Fotók: Kerecsényi László