Nem tudom így kapásból hányótoknak ismerős a kölni Gun Barrel legénysége. Számomra sem volt az, pedig az Outlaw Invasion immáron a negyedik felvonás tőlük. A zenéjük azonban nem ilyen rejtélyes, ők ugyanis a klasszikus rock’n'roll/heavy metál ötvözetének hívei, azaz itt is valami „szennyes” cuccról van szó, csak éppen német módra.

És emiatt minden nagy és megkerülhetetlen név felsorolható abban a szekcióban, ami arról szól, hogy kiktől loptak, kölcsönöztek ezek az arcok. Ilyen szempontból lehet ezt a lemezt egy igényes mixnek tekinteni, de volt olyan kolléga is, aki egyszerűen leközépszerűzte, mivel klisékből építkezik. Igazság és megoldás nincs, csak vélemények halmaza.

Nálam a keménykedős „born to rock, live to roll” jelige alatt futó vaskeresztes osztag produktuma leginkább egy leejtő analógiájára fűzhető fel a leginkább. A Front Killers-szel nagyon bekezdenek, ez az ereszd el a hajam tart kb. hat számon keresztül, majd a Brother To Brother manowaros gördítése alatt túlesünk a meredek részen, csökken az adrenalin és a kikoptatott meder is egyre jobban tépi a farmert. Végül, ami vertikális az átmegy horizontálisba, az ülepünkkel egyetemben a nadrág is elkopott, és 53 perc után vegyes érzelmekkel eltelve kelünk fel.

Tekintettel az ünnepekre nem ajánlanám a fa alá, ami miatt mégis megér egy partit azaz, hogy Xaver Drexlerék hihetetlen érzéssel tolják ezt a vegyes rock’n'rollt az arcunkban, és egy ilyen zenénél talán ez a legfontosabb. Kezdjétek mondjuk itt!