Ha a Spikefarm Records promociós osztályán güriznék nap, mint nap és az lenne a feladatom, hogy a holnapi meetingre találjak ki valami bugyuta szlogent a szóban forgó CD-hez, a következő verziókkal rukkolnék elő: „Azt hiszed hallottál már igazán beteg zenét? Tévedsz, ha még nem hallottad a Sick muzsikáját!” vagy „Fűrész filmplakátok virítanak a faladon? Plüssmaci helyett, Jigsaw babával alszol esténként?  A barátnőddel eltöltött pásztorórák többsége a temetőben történt? Akkor a Sick zenéje neked való! Csatlakozz a sötét oldalhoz!”

Bármily nevetségesek is a fenti szlogenek, muszáj egy kis „komolytalanságot” csempészni bármibe - így ebbe az írásba is -, ami kapcsolatban áll a szóban forgó - három tagú - brigád muzsikájával.
Ha csak annyit mondanék, hogy csekkoljátok le magát a CD-t elől illetve hátul és mindjárt vágni fogjátok miről is van szó, igazam is lenne és egyben füllentenék is. A Sick ugyanis tényleg olyan beteg zenét tol, ami első látásra elvárható tőlük, más kérdés, hogy nem a black metál határtalan vadászmezeiről kölcsönöznek a zenészek elemeket a muzsikájukba (vagy legalább is nem többségében). A muzsika többségében vontatott, néhol gép elemekkel megspékelt, és egyszerűen fogalmazva: ISZONYAT NYOMASZTÓ. Egy fáradt munkanap után semmiképp sem ajánlatos pörgetni, bár ízlések és pofonok!
Meghallgatásra a - főként industrial hatások miatt - gyorsabb Hellsicker című nótát ajánlanám! Vigyázat: Parental Advisory…

http://www.hellsicker.com