Ki gondolta volna még anno a Dissection idejében, hogy valakik, akik egy ilyen „kultikus” black metal bandában húzzák az igát egyszer olyan zenét fognak tolni, aminek egyszerre van köze az industriálhoz, a glam rockhoz és a death metálhoz. Segítek: SENKI! 2009-ben ott tartunk, hogy az előbb felsorolt műfajokat zenéjében ötvöző Deathstars legénysége (soraiban a korábbi dissectionös Ole Öhmannal és Emil Nödtveidttel), harmadik lemezét dobta piacra, Night Electric Night címen.

Alapvetően tetszik az új Deathstars anyag, bár sok újdonságot ezúttal nem sorakoztattak fel a srácok. A dobok legtöbbször a jól megszokott, már-már monotonnak mondható kettőnégyet hozzák, a gitárok ugyanúgy zörögnek, mint eddig, az elektronikus effektek pedig megint nagyon pöpecül oda vannak téve. Whiplasher sem erőlteti meg magát túlságosan, hozza a tőle jól megszokott színvonalat mind ének, mind a szövegek terén.

A dalok ezúttal nekem valahogy kicsit nehezebben emészthetőek, bár ez a megfogalmazás talán nem a legmegfelelőbb. Az a helyzet, hogy ezúttal - a Termination Blissel ellentétben - kevesebb a slágeres, puskaporos nóta. Ajánlani a címadó dalt, a Chertograd-et és a Death Dies Hard-ot tudnám…

Több helyen lehet olvasni a neten szörfözve, hogy a banda lemezről, lemezre fordul egyre populárisabb megoldások felé, eladva ezzel magát. Nos szerintem az, hogy a Deathstars, hogy egy kedves barátom szavaival éljek: „Nem azt a menetelős nácimetált tolja egyfolytában…”, még nem jelenti azt, hogy egy fabatkát sem ér az, amit művelnek. Igenis ott van zenéjükben a régi nyomvonal, csak ezúttal egy lágyabb hangfekvésben…

Bár a Termination Blisst nálam nem döntötték meg a svédek, néha azért elő fogom venni ezt a lemezt is!

http://www.deathstars.net/