Míg itthon Lukács Laci és Paksi Endre látványára dobban meg a legtöbb hazai fémtestvér acélszíve, addig a külföldi metálarcokat egy másik magyar zenész tartja izgalomban. Nem hidrogénezett hajjal, sem extrém tetkókkal, s nem is piáról és csajokról való üvöltözéssel hívta fel magára a világ figyelmét. Zoltan Bathory olyan zenével tette ezt a műfajt gazdagabbá, ami nem csak simán gyomorszájon vág, hanem még jól a földbe is tapos minket, miközben arra gondolunk: „Még! Még! MÉG!”

Nem szeretném a 5FDP zenéjét semmiféle kategóriába besuvasztani, ahhoz túl jó ez a muzsika. Ha mindenféle képen igényeltek valami stílusleírást, elégedjetek meg a „modern metál” kifejezéssel. Olyan zene ez, ahol bivalyerős énektémák találkoznak a fülbemászó groovoe-okkal és a sötét, vaskos, dübörgő hangzással. Nincs matek, csak sok fülbemászó melódia és ennél nem is kérhetnénk többet!
A lemez Amerikában már 2007-ben piacra került, Európában viszont csak nemrég jelent meg. Külön piros pontot érdemel már maga a borító is, ami elég pöpecre sikeredett. Személy szerint nagyon bírom a 5FDP-ban, hogy iszonyat „mély” szövegekkel dolgoznak, nekem legalább is nagyon átjön… Példaként a Salvationt vagy a Bleedinget említeném, csekkoljátok le őket, ha van rá lehetőségetek!
Összegezve: A The Way Of The Fist fehéren izzó acél a sötét éjszakában, frankón 10/10-es alkotás! Köszi Zoltan, reméljük mihamarább lesz itthon is 5FDP koncert!

www.myspace.com/ffdp