Ha a csípős tavaszi szelek szárnyán is, de végre megérkezett hozzánk az Angertea harmadik nagylemeze, melyet velem együtt valószínűleg elég sokan vártak már. A nagymágocsi trió hazai viszonylatban továbbra is egyedülálló módon nyomatja kísérletezős, progresszív, grunge-ba oltott metal muzsikáját, így egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a Twenty-Eight Ways To Bleed ismét versenyben lesz majd az év magyar albuma címért.

A borító ezúttal is Gergő munkája: van rajta nagy vaddisznó, farkasok meg egy alaposan megtépázott fazon is, akit első ránézésre valszeg az ordasok dolgoztak meg, de az sem kizárt, hogy Jigsaw valamelyik perverz játékszerében töltött el egy felejthetetlen délutánt. Az összhatás mindenesetre nem rossz, bár az előző album dizájnjától szerintem azért elmarad.

Ami a hangzást illeti, Migi basszusa most is mint az éhes grizzly gyomra, a gitár erőteljes, a dobok is jól szólnak. Remek munkát végzett Vári Gábor, aki nem mellesleg a Dystopia énekes/gitárosa is.

Behelyezve a kis 28-ast a lejátszóba rögtön feltűnik, hogy jó két-háromszámnyival rövidebb lett az anyag, mint a Rushing Towards The Hateline esetében volt, és ez mindenképpen pozitív. Nem mondom, még így sem könnyű megemészteni ezt a bő negyven percet. Első hallásra tutira semmi nem marad meg a dalokból, de 3-4 nekifutás után is inkább még csak az album tagolása mutatkozik meg. Ahhoz, hogy a rengeteg apró, rejtett hangsor, mélyen megbúvó csipke a felszínre kerüljön, nálam jó másfél hét aktív hallgatás kellett.

Részemről leginkább az első két nóta, majd a hetes számtól lefele a többi jött be. Kétségtelen, a korong kb. utolsó húsz perce a legerősebb. Még úgy is, hogy a toronymagas ász-esélyes záró (r.c.c.) reprise-t mintha csak félig nyomnák le a srácok, legalább egy komplett verse/refrén kombó kívánkozna a kedves hallgató fülébe, de hát ez nem kívánságműsor ugye. Aztán a Redcoatcurse sem akármi, elsősorban a lendületes nyitó- és záróriffek miatt nálam egyértelműen az album dala. Már az előző lemezen is szerepeltek vendégzenészek több nótában is, itt mindössze a - kivételesen -magyar nyelvű Miattad-ban hallhatunk meglepetés-sztárokat, igaz egyszerre hármat is: Slayercsai természetesen dobol, Kovács Attila és Vincze „Vincent” Ádám pedig szólózik.

Aki szerette az Angertea eddigi dolgait, ezt is fogja, akinek pedig eddig is túlontúl nagy falat volt a muzsikájuk, ezután is az marad. Sőt. Profi cucc.

Angertea honlap, myspace