A modern metál fanatikusok valószínűleg még álmukból felébresztve is tudnának kapásból mondani - legalább - egy Heaven Shall Burn lemezt. Az 1998-óta folyamatosan bővülő HSB diszkográfia a tavalyi év folyamán egy újabb brutális gyöngy szemmel gyarapodott az Iconoclast személyében.

Összesen 14 tétel szerepel a korongon, megállás pedig egy pillanatra sincs. A tempós, dallamos gitár- illetve dob témák, breakdownok plusz Marcus Bischoff - szerintem egyedien atmoszferikus, bár lehet valakinek egy idő után monoton - üvöltései, ha nem is küldenek kapásból a padlóra, a lemez végére tuti megfájdul majd a nyakatok a sok bólogatástól. A dalok közül -szerintem - kifejezetten jól sikerült a korongot indító Endzeit, az A Dying Ember, a Quest For Resistance illetve a Edge Of Sanity feldolgozás a Black Tears. A lemez egyetlen gyenge pontja talán csak az, hogy egy idő után bizony bele lehet feledkezni a töménytelen zúzásba és így megmutathatja unalmas orcáját is a cucc.

A lemez tanulsága: A Heaven Shall Burn még mindig jófajta zenét játszik, ami mellett nem lehet érdektelenül elsomfordálni.