Így Szt. Patrik nap környékén mindig van alkalom agyalni az ír népzenéről, a zöld sipkás manókról, a melegen csapolt barnáról, no meg a metálról, ha már úgy is mindenhonnan ennek a reneszánsza folyik. Persze aki meg akarja ülni ezt az ünnepet, lehet, hogy nem ezzel a zenével kell majd egybekötnie az élményeket, de a távolmaradóknak azért még szerezhet egy-két kellemes pillanatot. Viszont az is tény, hogy a német Suidakra aktuális lemeze újfent megpiszkálgatta azt, amit eddig a kelta folk metálról gondoltunk.

Igaz ez a próbálkozás sem hozott újat a nap alá, de talán egy más irányba mozdította az immáron három főre redukálódott banda sorsát (Marcel Schoenen kiválásával). És itt a Suidakra azon sajátosságára gondolok, amit a legtöbb általam olvasott cikkben a „kreativitás” és a „túlzsúfoltság” ellentétével próbáltak meg érzékeltetni.  Szerintem inkább egy hétköznapi igazságtalanságérzet eltúlzásáról van szó, aminek nyilván az a lényege, hogy a Suidakrának a stílus páholyában lenne a helye, ehelyett még kilencedjére is bizonygatni kell, hogy miket tudnak.

Ugyanakkor az ész nélküli hype mellett azt se ártana észrevenni, hogy a Crógachttal a három évvel ezelőtti Caledoniához képest a srácok egy sokkal könnyebben emészthető lemezt tettek le az asztalra. És ennek nem csak a majd tíz perccel rövidebb játékidő, a Tina Stabel által énekelt Feats Of War és az ír-kelta népzene az oka, hanem az epikusabb hangvétel mellett azok az apró heavy pirulák, amik valahogy egy közérthetőbb, heroikusabb hangon adják vissza az ír-kelta mitológia egyik legismertebb eposzának interpretációján alapuló sztorit. Aki kicsit járatosabb ebben, annak ismerős lesz az ulsteri Cúchulainn és fiának, Conlaochnak története.  

Summa summarum a Suidakra új lemeze bár egy megszokott minőséget és egy ahhoz hasonló tálalást tükröz, azonban még így is gond nélkül söpri ki a tavalyi Eluveitie lemez emlékeit az agyakból. Lám így is lehet!

http://www.myspace.com/suidakra