A Black Soup megjelenése óta követem aktívan figyelemmel a Superbutt körüli történéseket, az elődeihez képest kevésbé idegbeteg, folyamatosságra törekvő anyag mai napig a legnagyobb kedvencem. Aztán a 2007-es, magyar nyelvű Szájon Át EP ugyancsak remek eresztés volt, mind a négy nóta méregerős darab, bármelyik másik lemezükön is tuti slágernek számítanának. A várt folytatás tavaly év végén érkezett, és a You And Your Revolution egyetlen szavazat híján majdnem meg is nyerte a Hang-Súly HMA szavazás legjobb magyar albumának járó díját.

Egyáltalán nem kismiska ez a korong sem, mégis úgy érzem, a kollégák ezúttal kicsit túlértékelték voksaikkal az anyagot. Nyilván kívül-belül profi munkáról van szó, a Stockholmban kevert és Bakery-ben maszterelt hangzással, a „fejvesztett” hölgy életképeire épített dizájnnal és a számos vendégzenésszel tarkított produkció ott van a hazai TOP 10-ben, de valahogy mégsem gyűr olyan lazán maga alá, mint a fent említett két korong. Egy komponens hiányzik mindössze az egészből: az igazi, markáns, fifikás témákat felvonultató dalszerzői munka, mely alatt Mahboubi Salim védjegyszerű basszusjátéka is értendő. A tíz nótából csak elvétve találkozhatunk olyan igazán karakteres eresztéssel, mint volt anno pl. a feketeleves vagy fele. Téglás Zoli aranyosan elóóózgat a háttérben, ha nem olvasom a listán a nevét, szinte észre sem veszem. Még Zak Tell (Clawfinger) szokásos hőbörgése sem sokat segít az összhatáson, bár kétségtelen, a nyitó Last Call - nem miatta - a legjobban sikerült tételek közé tartozik. Az album első fele, valamint a záró Blisters képviseli azt a színvonalat, amit ezek a zenészek valóban tudnak. A maradék - valahogy nem az igazi.

A Black Soup-pal nagyon magasra tették a lécet a srácok, amit ezúttal nem is sikerált átvinni. Ezzel együtt korrekt lemez lett a You And Your Revolution, vegyétek és hallgassátok sokat, mert biztosan lesz, akit megérint majd az a bizonyos forradalom szele.