Adott a világ legkirályosabb képregénye, amit megszületése után cirka 23 évvel Zack Snyder sikeresen mozivászonra adaptál. Hogy mi hiányzik a tökéletesség legmagasabb fokának eléréséhez? Hát persze, hogy a muzsika, ami aláfest, hangulatba hoz, elvarázsol. Jelen ajánlómban arra próbálok rávilágítani, miért is olyan jó a Watchmen c. film zenéje. Először a válogatott trekkeket tartalmazó, majd a Tyler Bates önálló zeneszerzői munkásságát dicsérő korong kerül a terítékre.

Igazából nincs könnyű dolgom, mert ezeket a számokat nem szeretném újraértékelni, és stílusban is különböző dalokat tartalmazó válogatás lemezt nehezebb „kielemezni”, mint egy önálló szerzői albumot. Így inkább kontextusba helyezem a CD tartalmát. Pontosan bele történetbe. Nem akarok spoilerezni, bár néhányszor sajnos kénytelen leszek mind a képregényből, mind a filmből 1-1 kockát kiragadni, amihez az adott dalt kötni lehet. Remélem, nem fogom elrontani a meglepetését azoknak, akik nem látták/olvasták Rorschach, Comedian, Nite Owl, Silk Spectre és Manhattan doki kalandjait, de így vagy úgy meg kívánnak ismerkedni a sztorival.

Csapjunk is bele tehát a Various Artist, vagyis az OST részbe!

A történet szerint 1985-ben járunk, egy alternatív Egyesült Államokban, de néha-néha a szálak visszavezetnek az 1950-es évek végéig is. A számokat összeválogatók itt már megkapják első piros pontjukat, mivel akárhogy néztem, nagy részük pontosan ebben az intervallumban született. A kivételek pedig, mint mindig, most is erősítenek, sőt utalásokat rejtenek magukban.

Sorrendben:

- Nat King Cole-tól az Unforgettable, 1951-ből, ami egy szimpla televízió reklám zenéjeként szolgál a filmben. Hősünk természetesen nem rohan le a boltba, hogy Nostalgia parfümöt vásároljon, hanem ellazul, és fejest ugrik a régi emlékek közepébe.

- Billie Holiday előadásában  a You’re My Thrill, 1950-ből. Nos itt csak a képregényre támaszkodhatom, ugyanis Archie rádiójából szól ez a szám, aminek következtében a férfi és a nő egymás iránti vágya  lángra kap. A filmben az aktus már Leonard Cohen - Hallelujah című slágerére történik (ami viszont már beleesik a kijelölt időszakba).

- Budapest Symphony Orchestra: A Valkűrök lovaglása (Ride of the Valkyries) (by: Richard Wagner), 1870. Nos ehhez nem kívánok sok mindent hozzáfűzni. Aki ismeri az Apokalipszis, most! legendás jelenetét , az már rá is jött, hogy ha Valkűrök, akkor vietnami háború.

Második piros pont, hogy a korszak legnagyobb „emberi jogi zenész aktivistáját”, Bob Dylant sem hagyták szó nélkül ezen a lemezen. Egész pontosan három szerzeménye került fel, ebből két feldolgozás: Jimmy Hendrix – All Along the Watchtower, és (bár nem szoktak filmzenét készíteni, de nagy Watchmen rajongók) My Chemical Romance – Desolation Row. Az eredeti pedig a The Times They Are A-Changing. Amúgy ez a film főcímzenéje is, mely alatt a hősök- és a történelem alternatív változását követhetjük nyomon. A Desolation Row pedig a végfőcím alatt csendül fel, ezzel Dylan mintegy békéltető keretbe foglalja az egészet.

Harmadik piros pont: A számok párosítása jelenetekhez
-    Nat King Cole – Unforgettable – Nostalgia parfüm, lazítás
-    Bob Dylan – The Times They Are A-Changing – változás, az idő múlása
-    Simon & Garfunkel –The Sound of Silence – temetés
-    K.C. & The Sunshine Band – I’m Your Boogie Man – a tüntetők mumusa…
-    Billie Holiday – You’re My Thrill – vágy
-    Leonard Cohen – Hallelujah – a vágy beteljesedése (vagy felfogható úgy is: hallelúja, végre feláll!)
-    Budapest Symphony Orchestra – Ride of the Valkyries – Vietnam

Remélem nagyjából követhető volt a gondolatmenet mindenki számára. Bár aki megnézi, az rá fog jönni, hogy mire gondoltam. Aki nem, az meg elégedjen meg azzal, hogy fasza, oldschool számok sorakoznak a lemezen, egészen pontosan (most már tényleg utoljára):
1.    My Chemical Romance- Desolation Row
2.    Nat King Cole – Unforgettable
3.    Bob Dylan – The Times They Are A-Changing
4.    Simon & Garfunkel – The Sound of Silence
5.    Janis Joplin – Me and Bobby McGee
6.    K.C. & The Sunshine Band – I’m Your Boogie Man
7.    Billie Holiday – You’re My Thrill
8.    The Philip Glass Ensemble – Pruit Igoe & Prophecies (a Valkűrökön kívül az egyetlen szimfónikus szám)
9.    Leonard Cohen – Halleluja
10.    Jimi Hendrix – All Along the Watchtower
11.    Budapest Symphony Orchestra – Ride of the Valkyries
12.    Nine Simone – Pirate Jenny (Ő még egy érdekes történés. A képregényben jelen van egy kalóztörténetet elmesélő képregény, melynek címe egyezik a refrénben szereplő hajóval: „Tales of the Black Freighter”. A történet külön meg fog jelenni DVD-n rajzfilm formájában. Kvázi bonusz track-ként van jelen a lemezen)

Az Original Score már nem ilyen összetett.
Tyler Bates kézjegyét mindenki könnyen fel fogja ismerni, aki már hallotta korábbi szerzeményeit (Dawn of the Dead, 300). Zenéje ez esetben hullámzó. A klasszikus hangszerelésű, dinamikus, archaikus és heroikus dallamokba, bele-belecsúszik egy kis elektronikus mellékzönge, s bár a film a múltban játszódik, mégis inkább futurisztikusnak tűnik egy-két téma. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok helyen szinte egy az egyben a Vangelis által jegyzett Blade Runner filmzene csendül füleinkbe. Összességében kellemes, de igazán már a moziban sem ragadta meg éber figyelmem a Score (a Requiem (Mozart) feldolgozás ellenére sem), a Sound Track minden tekintetben nagyobbat szakít.  Az összhatás elérésében viszont igen is nagy szerepe van a Score-nak is, ezért tudom azt mondani, hogy a film zenéje jó. Külön-külön az OST-é a pálma, de együtt tökéletesen alátámasztják és kiemelik a film hangulatát.