Idén végre kijött az Angertea harmadik nagylemeze, a Twenty-Eight Ways To Bleed, így törvényszerű volt, hogy ismét kifaggatjuk a srácokat a dolgok mikéntjéről. A válaszok többségét ezúttal is Gergőtől kaptuk, de Migi (basszer) is beleszól a történésekbe. Íme:

Sziasztok! A Rushing Towards The Hateline album kapcsán megejtett beszélgetésnél azzal búcsúztatok, hogy az ukrán maffia minden tökölés nélkül lehegeszti a lábatokat, ha nem tejeltek a lemezeladások után. Most látszólag minden ok nálatok. Ezek szerint fogyott rendesen a cucc?

Gergő: Igen, szerencsére sikerült a hitelünket kifizetnünk a lemezeladásokból, bár Ottó eléggé „meleg” helyzetben volt, mert szó szerint satuba fogták a heréit, ezzel sarkallva minket a gyorsabb fizetésre. Szegényt 2 napig fogva tartották, mindenféle perverz szexuális kínzásoknak alávetve, miközben Migivel rohangásztunk a kiadóhoz a lemezeladási statisztikák meg a jogdíjak után. Végül is meghagyták az egyik golyszit, szóval annyira nem nagy a baj, de tényleg féltettük Ottót. Ezek az ukránok nem viccelnek.

Migi: Ráadásul a maradék here ijedtében fel is szállt, szóval jól megdolgozták szegény Ottó embert. Bár én úgy hallottam, hogy a kománk annyira belejött a szexuális játékokba, hogy csak a golyó kivételével lehetett őt leállítani. A jó dolgokra könnyű rászokni…

Bezony. Beszéljünk kicsit az új lemezről. A Twenty-Eight Ways To Bleed nálam még nehezebben, több hallgatás után adta csak meg magát, mint elődje - bár tudom, hogy Te Gergő pl. pont azt nyilatkoztad egy intiben, hogy könnyebben emészthető nóták születtek. Na mindegy. Milyen különbséget éreztek a két album között? Melyikkel szöszmötöltetek többet?

Gergő: Rengeteg véleményt hallottunk, már az új lemezzel kapcsolatban, és fele azt mondja, hogy a Rushinghoz képest slágerlemez, a másik fele meg azt, amit te is. Én úgy érzem, hogy közérthetőbbek a témák, de mondjuk én nem tudom ezt objektíven megítélni. Az biztos, hogy mindig sokat szöszmötölünk a lemezeinkkel, már a Rushingnál is rengeteg apróságra figyeltünk, amivel totál kiakasztottuk Bogyót (az akkori hangmérnök), de most még jobban, és még többet rágtuk a dalokat. Mind a dalírás, mind a stúdiómunka sokkal alaposabb volt, mint ezelőtt bármikor.

Migi: Szerintem a különbség a két lemez között az, hogy a 28-as lemezre olyan dalokat írtunk, amik minden eddiginél jobban kifejezik az érzelmeket, a bánatot. Ez leginkább az énekdallamok és brutális hörgések Gergőtől eddig nem hallott végletekig történő kidolgozásának tudható be. Úgy gondolom, hogy ezen az albumon rendesen kitolta a saját korlátait.

Nem titok, hogy a dalszövegek javarészt egy fontos, már lezárt kapcsolatodról szólnak. Az album tartalmi szempontból neki szól inkább, a hallgatóságnak vagy saját magadnak írtad?

Gergő: Főleg saját magamat próbáltam kúrálni, és lejegyezni a kapcsoltat utáni állomásaimat. Szóval azt a folyamatot, ahogy kitisztul belőlem ez a dolog. Bár természetesen kíváncsi voltam az illető hölgy véleményére is, hogy mit is gondol az egészről, de elsődlegesen magam miatt volt ez fontos. Amúgy elküldtem neki a cd-t postán, mivel nem állunk szóba egymással már több mint 2 éve, és erre megkeresett, és váltottunk pár levelet. Azt írta, hogy „belehallgatott”, és „nem rossz a lemez”… Kiderültek más dolgok is, és arra jó volt ez a kis levélváltás, hogy rájöttem, hogy nagyon durván idealizáltam őt. Valahogy egy képpé alakult, és el is felejtettem, hogy milyen ő igazából. Most ezek a jócskán negatív dolgai már tiszta fejjel tudatosultak bennem, és szinte egy pillanat alatt kiábrándultam belőle. A jelenlegi barátnőmhöz mérten nagyon csúnyán eltörpül a hölgy, és erre csak ekkor jöttem rá.

Jó 8-9 perccel rövidebb lett a lemez, mint a Rushing… Ennyi számot éreztetek elég erősnek, hogy felkerüljön a CD-re, vagy szándékosan igyekeztetek egy kicsit tömörebb anyagot összehozni?

Migi: Szándékosan lett rövidebb az album. Jónéhány visszajelzést kaptunk, hogy túl hosszú lett a Rushing ehhez a zenei világhoz. Ezt mi is éreztük a későbbiekben és még a legelvetemültebb rajongók is ezt nyilatkozták. Most úgy gondolom, hogy eltaláltuk az egészséges játékidőt és szerintem ez jó hatással van a lemezre és a hallgatóságra is. Egyébként tudtunk volna még jónéhány számot írni az új lemezre, maradtak bennünk még gyilkos témák, de tanultunk a lemezhosszúság problémájából és meghagytuk ezeket a következő albumra.

Két gitáros (Vincze Ádám - Flop és Kovács Attila - WMD) is vendégszerepel a Miattad című dalban. Nem akarok kötekedni, de ilyen „végtelenül bonyolult szólókhoz” minek kellettek vendégzenészek?

Gergő: Mert nagyon régi barátaink, a srácok, és megtiszteltetés, hogy játszottak a lemezünkön. Amúgy egyrészről én azt vallom, hogy nem a hangok száma és a bonyolultság a lényeg, hanem az érzés, amit közvetít az adott téma, másrészt nem olyan egyszerűek azok a szólók. Sok dal van, ami egyszerűnek tűnik, pár hangból áll, aztán a nagy gitármágusok is küszködnek, ha el kell játszani őket. Elég pár Alice In Chains dalra gondolni.

Migi: Jaja! Az A.I.C. a tipikus példája annak, hogy mennyire tudnak a tekerőbajnokok botkezezni egy-egy egyszerűnek titulált témánál. De ez a jelenség figyelhető meg például a Tool vagy a Stone Temple Pilots esetében is.

A borító ismét faszára sikeredett, gratulálok hozzá. A malac már az 1997-2003-as válogatás CD-n is ott brékel, sejtem Gergő, az is a Te műved. Döglött-ugye? Mióta foglalkozol grafikák készítésével? Mennyire vannak ezek összhangban a zenétekkel?

Gergő: Köszi. Igen, a disznó döglött, és egy bizonyos nőt jelképez… Én meg a szétmarcangolt ember vagyok, aki próbálja a múzsát megragadni, de késő, mert a farkasok (akiket a hölgy küldött rám) már kitépték a beleimet, emiatt üvöltöm teli a dalokat:-). Nem, nem, ezt csak most találtam ki, de jöttek már hasonló megfejtések különféle megfejtőktől, hehe… Már nagyon fiatalon is rajzoltam, például a régi iskolás füzeteim is tele vannak ilyen bizarr rajzocskákkal. De komolyabban tussal 2000-2001 környékén kezdtem dolgozni. Szerintem illik a zenénkre. Nem is annyira én erőltettem ezt a vonalat, hanem Migiék. Mert nagyon szerény gyerek vagyok, és szerettem volna a háttérben maradni, de hát nem lehetett mit tenni. Erőszakkal minden elérhető, hehe. A honlapom íme: www.g-point.ini.hu

El tudnátok képzelni valamelyik számotokat mint filmzenét? Ha igen melyiket és milyen jellegű filmhez?

Gergő: Csakis valami brutál horrorfilmhez. Mint például a Hullajó. Vagy a Kannibál Holocaust. De valami gore pornó alá is simán beférne, hehe!

Migi:  A Félelem és reszketés Las Vegasban című örök etalon alatt is el tudnám képzelni egy-két nótánkat. Jól behaluznék alatta, úgy is maradnék szerintem örökre.

Továbbra sincs igazi érdeklődés külföldről?

Gergő: Nincs. Bár a myspace-en sok külföldi jelölget, de ez kevés az áttöréshez. Amerikába, vagy legalább Svédországba kellett volna születnünk, mondjuk abba a városba, ahol a komolyabb kiadók vannak, mert így totál esélytelenek vagyunk. Nagyon sok a zenekar, és érthető, hogy a kiadók azzal foglalkoznak, akit ismernek, akár személyesen is.

Migi: Jópár elismerő emailt, fórumbeírást kaptunk Csehországból, Lengyelországból, Romániából, Amerikából, de ezekkel igazából a zenekar szekere nem mozdul előrébb, csak max. az ismertsége egy picit.

Elég szépen be vagytok táblázva a következő hónapokra koncertekkel, még az A Storm Of Light előtt is fogtok játszani. Amúgy szerintem jogosan. Hogy sikerül összehozni?

Gergő: Nehezen. Rengeteg email-be, telefonba, időbe és energiába kerül. Meg van ez a 12 év, amióta nyomjuk, és ennyi idő alatt sok haver, illetve haver zenekar gyűlt össze, és főleg az ő segítségükkel jött össze ennyi koncert most. A Storm Of Light-ot meg a Bálványvér Bookingnak köszönhetjük, ami egy nagyon szimpatikus management. Megkerestek, hogy érdekel-e bennünket a dolog, méghozzá nagyon-nagyon kedvező feltételekkel, és természetesen igent mondtunk.

Még régebben szóba került, hogy sanszos a Lélekvágy lemez újrakiadása, legalábbis újranyomása. Ebből lett/lesz valami?

Gergő: Jelenleg jegelve van a dolog, de pár éven belül szeretnénk kiadni újramasterelve valamilyen formában. Ez lehet, hogy egy DVD lesz, sok-sok más cuccal együtt. De ezek még csak tervek. Egyelőre a jelenlegi albumunkkal foglalkozunk.

Gergő, tanárbácsiként biztosan akadnak rajongóid a diákjaid körében. Hány lemezt kell megvenni egy ötösért?

Gergő: Hehe, igen, akadnak, de azért nem annyi, amennyire gondolsz. Ötöst nálam alapból nem kaphat senki. Igazi genyó tanár vagyok, aki sanyargatja az ifjúságot. Legfeljebb egy 3-masért vagyok hajlandó alkudozni, de nem lemezben mérem a tarifát, hanem pálinkában!

Köszönjük szépen, ha van még bármi, amit szívesen elmondanátok:

Gergő: Mi köszönjük! Esetleg az új klipünk linkje. Nézzétek meg, nagyon aranyos!

Angertea honlap, myspace