Tegnap este az egyik legeredetibb és legmókásabb „hibridbanda” tette tiszteletét az A38 hajón. Ha szorgosan figyeltétek a programajánlókat, már rá is jöttetek, hogy a Beatallicáról van szó! Az amerikai srácok először látogattak Budapestre a Masterful Mistery Tour keretében, mely többek között felölelte még Németországot, Lengyelországot és Hollandiát is. Halljátok hát, hogyan is történtek a dolgok!

Már január végén fellángolt néhányunkban egy Beatallica koncert utáni erőteljes vágy, ám akkor még nem is sejtettük, hogy álmaink íly hamar valóra válnak! Mint vonatfütty a síri éjszakába, úgy hasított tudatunkba blogunk egyik kommentelője, ki csak ennyit közölt: „A Beatallica végre Magyarországra jön!!! A38 Hajó, április 14.!” Összesúgtunk, nincs mese, ott a helyünk! Valahogy így kezdődött az egész.

Késődélután-koraeste kerekedtünk fel, mondván, az esti 8-as kezdés előtt azért nem árt időben összeverbuválni a brigádot, meg ugye hangulatfokozó iddogálás is ildomos móka előtt. A gyönyörű napsütéses égboltot egyszeriben ormótlan felhők takarták el, és szemetelni kezdett a víz. Nem probléma, ennyibe nem halunk bele. Hamarosan a szitálásból nagy cseppek lettek, majd mire a szélrózsa legalább két irányából elértünk a Budafoki úthoz, már dézsából kaptuk az áldást. A villamosmegállóban illetve kapualjakban kerestünk menedéket, mert bár túléltük 2006. aug. 20-át és Vizovicében is élveztük a vihart, most valahogy nem volt kedvünk tökig ázni. Fedett szakaszokat keresve gerilláztuk el magunkat a kocsmáig, ahol híradót nézve, kávézva, sörözve, szódázva száradoztunk. Melegedés és táplálékfelvétel után hajóra szálltunk, igaz kicsit késve, de tudtuk, úgy sem kezdenek pontosan az előzenekarok.

Tévedtünk. Mire betoppantunk, már színpadon volt a MI?!. Egész korrekt Rage Against the Machine tribute banda. Az éneket eltalálták, a hangosítás jó volt. A gitáros néha 1-2 hangot elég erőtlenül csavart ki az eszközből, valamint a frontember nem visított bele úgy igazán, amikor az ember várta volna, de ezek igazából csak apró nüánszok, teljesen rendben vannak a fiúk, ajánlom őket mindenkinek, akik RATM-ra vágynak és nem bírják kivárni, hogy de la Rocháék európai turnéra is összeálljanak. Volt, akinek nem tetszett, mondván, látta élőben az eredetit. Ehhez nem fűznék kommentárt… Nagyjából Rage Against the Machine c. lemezről játszottak, többek között hallható volt a Wake Up és a Killing in the Name is.

Rövidebb szerelgetés következett. Ezt kihasználva a spanok megrohanták a pultot, ahol állításuk szerint nem csak drága, de pocsék minőségű sört csapoltak. Szegények ezután inkább szomjaztak.

A második elő-fellépő az Alcoholica volt. Az ő műsoruk bizony hagyott kívánnivalókat maga után. Hiába a Seek & Destroy, a Master of Puppets, a Whiplash, ha nem igazán jön át. A basszus túl hangos volt, a szólógitár viszont nagyon tompa. A riffek jók voltak, a számok felismerhetőek és relatíve élvezhetőek. Néhányszor mintha nem kapták volna el a tempót, és valakinek mindig fel kellett zárkóznia, ezzel kaotikussá téve 1-1 dal elejét. Laca barátom, aki a Metallica nagy tisztelője és kívülről fújja a dalokat, azt is megsúgta, hogy bizony néha alternatív szövegeket hall. Lehet a hangzás hibája? Fábri László (frontman) próbálta tombolásra bírni az akkor még igencsak gyér közönséget, de nem igazán ment neki a dolog, hiába kísérletezett poénosnak vélt retorikai fordulatokkal. Hetfield hangnak jó, de dumaszínházra reméljük nem adja a fejét.

Szokásos, főzenekaroknál megszokott hosszabb idejű pakolászás és hangolgatás után teljes életnagyságban állt előttünk díszes, sújtásos Bors őrmesteres kabátkákban Sgt. Hetfield Motorbreath Pub bandája. Elképesztő fellépést prezentáltak. Rövid intro után belevágtak az A Garagez Day Nite-ba. A hangszerek nagyon szépen és tisztán szóltak, a pacákok energikus és dinamikus előadással kápráztattak. Egytől egyig kiváló zenészek, akik tisztában vannak azzal, mi is az a rock’n’roll s mindezt nagyszerűen képesek tálalni. Nem hiába vívták ki több rock- és metálbanda elismerését, többek között a Metallicáét is. Díszletként fehér hungarocell kereszteket hoztak, (lásd Master of Puppets borító) amire felírták a tagok neveit (Grg – Grg Hamettson, Kliff – Kliff McBurtney, RL – Ringo Larz), bár az énekesére (Jaymz Lennfield) nem emlékszem mi volt vésve. Számok között elmagyarázták, hogy is működik a Beatallica. Kettéosztották a tömeget Beatles és Metallica oldalra. Előbbiek voltak a Daytripper-ek, utóbbiak a Heroes of the Day. Ebből lett színpad felől balról jobbra a „Heroes of the Daytrippers” Egyszerű nem?

Néhány nóta után lekapták kabátkáikat, hogy megmutassák az augusztusban megjelenő új lemezhez készített szereléseiket, amik a tipikus indiai jellegű hippi ruhák voltak. Nagyon jó hangulat volt, a hajó félig megtelt. A basszer előszeretettel osztogatta a pengetőket, amiket előtte jól meg is nyalt, hogy arra a felükre essenek, esetleg homlokra tudja őket ragasztani. A show vége felé már egy-két számra komolyabb mosh pit alakult ki, nagydarab örömittas részeg esett-kelt, a Hey Dude-ot összecsimpaszkodva énekelte a tömeg, miközben Grg folyamatosan más csoporthoz tolta a mikrofont. Ezzel a számmal nem végződhetett a buli, mivel Milwaukee-ban létezik egy törvény, miszerint ha valaki lírikusabb nótával fejezi be a koncertet, azt bekasztlizzák. Nos igen. Angolszász törvényhozás. Az első sorban mindeközben két tini lány úgy tapogatta a gitárokat, mint mexikói öregasszonyok a Szűz Mária szobrot.

Volt Blackened in the U.S.S.R, Leper Madonna, Sgt. Pepper’s Motorbreath Pub Band, For Horsemen, befejezésül az I Want to Choke Your Band szólt, majd a visszataps után a Sandman és egy új nóta. Kiosztottak pár pengetőt és felhívták a figyelmet, hogy fel lehet iratkozni a levelezőlistájukra, valamint szeretnének velünk társalogni kicsit, mielőtt elhúznak Lengyelországba. Így gazdagodtam egy új hírforrással, pengetővel és közös fotóval, ráadásul megtudtam, hogy jövő tavasszal ismét jönnek, szóval aki erről lemaradt, annak jövőre ott a helye!

Köszönet a lehetőségért a szervezőknek, a hangulatért pedig a zenekaroknak és a társaságnak! A cikket külön ajánlom egy kedves kishölgynek, aki nem tudott ott lenni, de megígértem, hogy gondolok rá! Ehhez a részhez nem kérek kommentet. Köszönöm.

Képek itt!