Egy pillanatig sem árulnak zsákbamacskát a californiai carnifexes arcok. Már a nevükben (melynek szó szerinti jelentése hóhér) is egyértelműen definiálják az általuk tolt muzsikát. Aki persze nem tud latinul és még csak nem is szereti a darálós, hörgős, betegesen gyors tempókkal operáló death metált az megszívta, nem is kicsit…

A „The Diseased And The Poisoned” a csapat második stúdióalbuma. Azt egy pillanatra sem akarom elhitetni senkivel sem, hogy egy teljesen letisztult slágeralbumról van szó, hisz ez nem „az” a műfaj, ahol ezek a szempontok egy percig is dominálhatnak. Azt azonban bátran ki lehet jelenteni, hogy a Carnifex egy felettébb érdekes és energikus CD-t tett le arra a bizonyos asztalra. A hangzással semmi gond és a hangszereléssel is minden okés. Persze a számokat tekintve ez a zene is a stílus egykoron jól megkomponált figuráiból építkezik, de ez nem baj, sőt ilyen darálásnál néha még el is várt…
Dalokat nem nagyon tudnék kiemelni a 11 szám plusz intro közül. Általánosan jellemző a Carnifex muzsikájára a 180-as tempós építkezés vagy a tizenhatodolós gondolkodásmód és az elmaradhatatlan sikoltozós, mély, hörgős ének. Terjedelmüket tekintve a CD-n található dalok közül a leghosszabb szám sem haladja meg a három és fél perces határvonalat. Parasztian szólva: Velős agyatlan zúzás, amit még élvezni is lehet. Kíváncsi vagyok a hónap végi Dürer Kertes bulira!