Két hete jött ki az új Ektomorf nagylemez, az ezúttal is javarészt méregerős nótákat felvonultató What Doesn’t Kill Me… Lehetett rá számítani, hogy Zotyáéák megutaztatják az anyagot, az azonban, hogy idehaza kezdik a turnét - ráadásul két állomással - már a kellemes meglepetés kategóriába tartozik. Mivel pedig szeretjük a meglepiket, és persze az Ektomorfot is, így tegnap mi is hajóra szálltunk Gyapjú kollégával.

Fél kilenc magasságában érkezhettünk, még elcsíptük a Debauchery utolsó 3-4 számát. Lemezről ismertem már a német csapatot, vérprimitív death metalt nyomnak pár hanggal és viszonylag karakteres, gyomorból jövő hörgéssel kivitelezve. Nem volt rossz az a pár perc amit hallottunk, még pár „zugabe” is elhangzott a ráadás nóta után, szal bemelegítésnek mindenképpen megtette. Amíg hangolt a Replika ellátogattunk a merch pulthoz felmérni a kínálatot. Hát. Kicsit túl komolyan vették srácok az EUR/HUF átváltást, a kajajegy méretű debauchery-s felvarró 1000, CD 5000 (!), kapucnis pulcsi 10.000 (!!). Nem is nagyon tolongtak a népek az áruért, igaz, ektomorféknál sem, aminek viszont valószínűleg csak az az oka, hogy egész egyszerűen csúnyák voltak a pólók.

Időközben lassan Csató Petiék is belekezdtek. Iszonyat jól szóltak, basszus-ének-gitár; minden a helyén. Magától a műsortól ellenben már kevésbé vágódtam hanyatt. Jó, a Másik Világ Kapujában volt az uccsi lemez amit még ismertem, de nem hiszem, hogy azóta - kis túlzással - átálltak volna glam rockra a legények. Már pedig az egészből valahogy nagyon hiányzott az erő, az a nyers, ösztönös hozzáállás ami miatt Replika a Replika. A setlist közepe (Igazi Kép, Kezdet és a Vég, A Film) hengerelt igazán, amúgy kicsit csalódás volt.

No, de következett az est fénypontja, amiért végül is mentünk. Üveges Löwebrau feltankol, kicsit előrébb mozdultunk - nem volt nehéz, harmad-ház ha lehetett - és mehet a menet. Gyapjú lazán eltalálta, hogy a Rat War-ral fognak nyitni, majd jött még pár dal az új anyagról (It’s Up To You, Nothing Left és a címadó) majd következett a régebbi Nuclear Blast-es éra: I Know Them, Fuck You All, Gypsy. Természetesen Zotyáék is jól szóltak, picit talán halkabban, de még így is fényévekkel jobban, mint a hazai termek 80%-ban általában. A dobok mögött amúgy nem kis meglepetésemre Homonnai Gergő (Cadaveres) munkálkodott.

Még Replika után, a hangolás alatt a road gyerek egy akusztikus gitárt is előkészített sőt, 2 feltűnően dekoratív hölgy foglalta el a helyét a színpad szélén,- úgy tűnt legalábbis - bevetésre készen. Ez alapján joggal gondoltunk tehát valami meglepetés elemre, de sajna nem csak az akusztikus gitár nem került elő, de a hölgyek is csak fényképezgettek meg mosolyogtak végig.

A folytatásban előkerült még 2-3 nóta az Outcast-ról, régi magyar nyelvű szerzemény (Nem Engedem), majd a ráadás blokkban még vagy fél tucat dal. Vicces, de amikor a végén felkattintották a fényeket és láttuk, hogy cakkompakk egy órát toltak csak a srácok, egy picit sem volt hiányérzetem. Ebből a muzsikából ennyi az ideális, így is terítékre került vagy 15-18 szám.

A mérsékelt érdeklődést tudjuk be a hétközi időpontnak és a kissé borsos, 3700-es jegyárnak. A buli maga nagyon fasza volt, nem bántam meg, hogy hosszú-hosszú évek után újra élőben láttam az Ektomorfot és biztos vagyok abban is, hogy a turné következő állomásit - beleértve a ma esti szegedi koncertet - is ugyanilyen lendülettel tolja majd végig a banda. ‘Mutassátok az öklötöket’ rulez!

Ektomorf
Negative Art (thanks to Rákász István)
A38