Azt szeretem azokban a bandákban, ahol Medve Balázs (továbbiakban:Maci) nyomja a sódert, hogy mindig képesek valami újjal előállni, amitől az állam rendszeresen a padlón koppan. A szóban forgó neverLand formációról lassan már másfél éve alig lehetett hallani valamit, egészen mostanáig! Előzetesben csak ennyit fűznék hozzá: Soha ennél rosszabb - (visszatérő) - bulit!

A kiírt nyolcórás kezdéshez képest elég kevesen lézengtek lent az After termeiben. A kötelező lepacsizás, majd a frissítő nedű beszerzése alatt eltelt fertály óra elég is volt ahhoz, hogy elkezdődjön a péntek esti láz. Az est első produkcióját a Ruse nevű formáció szolgáltatta, akik főként feldolgozásokat toltak (U2 meg ilyesmik). Jó volt, de ennél számomra nem több…
A majdnem egy órás bemelegítés plusz fél óra átszerelés után, tíz magasságában láttak neki neverLandes srácok az valódi mókának. Háttér információként annyit még nem árt tudni, hogy a csapatnak új dobosa van Rátkai Róbert személyében, aki a bőrök püffölése mellett a samplereket is tekergeti. Hozzá kell tennem egész jól csinálja!
A majd egy órás koncerten - ha jól számoltam - körülbelül tíz nóta hangzott el, köztük két feldolgozás (egy Paradise Lost és egy Placebo dal). Hirtelen nem is tudom melyik végén ragadjam meg a srácok saját nótáit, mert voltak olyan pimaszok, hogy a régi számokat is újragondolva (értsd: samplerekkel jól megtűzdelve) nyomták el. A régi nóták közül kettőt emelnék ki, amik kifejezetten nagyot dörrentek élőben, ez a két alkotás pedig a Saudade és a mODELL. Az új nóták címe sajnos időközben kiesett a fejemből, de annyit biztosan állíthatok: nagyon energikus, fülbemászó dalokat sikerült összehozni a srácoknak. Alig várom a következő nagylemezt!
A buli közben kialakult hangulatra és magára hangzásra sem lehetett nagy panasza senkinek sem. A kicsiny színpad előtti küzdőtér - már ha lehet egy ekkora helyet ezzel a szóval illetni - dugig megtelt. A régi számok közül a közönség többet együtt énekelt Macival, plusz ne felejtsük el megemlíteni az első sorokban headbengelő arcok kitartó munkáját sem. A hangulathoz pluszban rátett, hogy Reök András megint hozta a tőle - jól - megszokott bohóckodást a szinti mögül.

Röviden és tömören: Istencsászárság volt, respect!

Myspace