Előrebocsátom, jó ideje már kissé szkeptikusan állok a női frontemberrel nyomuló metálbandák produkcióihoz, mindenekelőtt azért, mert az elmúlt időszakban kissé megcsömörlöttem a számtalan dark/gótikus egyenprodukciótól, ahol a gyengébbik nem mikrofon mögötti szerepeltetése lényegében garanciát jelentett a - sokszor minden újító ötletet elutasító - stílusra. Kivételek persze akadnak szép számmal, a Velvetseal azonban nem tartozik közéjük.

Annak ellenére viszont, hogy az alig két és fél éve alakult zenekar sem reformálja meg a fent említett színtér hangzását, egy kifejezetten értékes, igényes albumot köszönhetünk nekik. Nem elhanyagolandó tény ugyanis, hogy a Velvetseal egy magyar banda, idehaza pedig igencsak hiány van a minőségi szimfonikus/dark formációkból. Ilyen technikai színvonalon bemutatott, a műfaj határain belül ötletesnek nevezhető kiadványt utoljára a Without Face-től volt szerencsém kézbe venni - talán nem véletlen, hogy az Astronomicon is egy külföldi kiadó égisze alatt jelent meg anno, a Lend Me Your Wings ugyanis a holland Dark Balance gondozásában látott napvilágot az elmúlt hetekben.

Első nekifutásra kissé hátrahőköltem, amikor meghallottam a sötét tónusú, finoman is túlvezérelt hatást keltő anyagot. A lábdobok vékonyan kopognak, a basszusgitár ellenben túlzottan is elöl van, ezáltal az összhatás mély és tömör. Pár hallgatás után viszont ráállt a fülem erre a hangzásra, és egyáltalán nem volt már zavaró a némileg szokatlan megszólalás - kiváltképp a szimfonikus sávok tiszta, arányos keverésével.

Mint említettem, a hatalmas meglepetés ezúttal (is) elmarad, már ami az esetleges újításokat illeti, a kivitelezés azonban valóban első osztályú. Gabriella - aki a gitáros Csabival egyetemben a banda alapítója - hangja valami csodálatos, hál Istennek nem is áriázik a kelleténél többet, tiszta éneke egyszerre sugároz eleganciát és erőt, anélkül, hogy túlzottan is pátoszos hatást keltene. A dalok legtöbbje a dallamok és riffek egészséges kombinációjára épül, megfejelve nem kevés nagyzenekari betéttel is, sőt a The One című szerzemény esetében például egy kis keleties hangulatú kitérő után indul csak útjára a nóta. A lemezt meglehetősen egységesnek mondanám, egyetlen kivétel a záró, társaihoz képest játékosabb This Tragic Overture, mely szolidabb hangszerelésben lazán elmehetne rádiós slágernek is.

Összegezve a fentieket elmondható, a Lend Me Your Wings, ahhoz képest, hogy debütalbumról van szó, mindenképpen jól teljesített, és remélem még fog is, külföldön és idehaza egyaránt. Ha kedveled a jól bevált csajos-gótikus, sok szintivel támogatott szólómentes vonalat, a Velvetseal neked készítette ezt a korongot.

Velvetseal koncertegyveleg (2008, Avalon, Budapest)

Dark Balance
Velvetseal