A hőségrekordok napjával folytatódott az idei Campus fesztivál Debrecenben. Sajnos a nagy melegre való tekintettel nem mertünk túl korán kimerészkedni a fesztiválra, az erdőn viszont kellemes meglepetésként ért, hogy elviselhető a hőség. Jó pont a szervezőknek, hogy pár helyen a homokos helyeket fellocsolták nap közben, így nem kellett bokáig süllyedni a porban.

A Dalriada volt az első, akit elcsíptünk, igaz csak az utolsó számra. Tapasztalat: a Campus aréna hangosítása még mindig ugyanolyan sz*r, mint egy nappal előtte. Ennek ellenére sokan voltak a bulin és jó hangulat volt. Még inkább az utána következő Road fellépésén, ahol mi is kitomboltuk magunkat.

Utána a Depresszió következett, ami nekünk nem fért bele, sok helyszín várt még minket.

A Pepsi Nagyszínpadon ekkor már a Deák Bill Band nyomta, akik még mindig meg tudják táncoltatni a tömeget. Minden tiszteletem Bill kapitánynak, aki ennyi év után is ilyen örömmel áll fel a deszkákra!

A T-Mobil teraszon megnéztük a 30Y-t, akiknek a számait nem ismerem, nem is jártam még a koncertjükön, de megmondom őszintén, lenyűgözött a buli, amit összehoztak a szaunával felérő sátorban.

Az est fő attrakciója a Quimby volt, mikorra is elfogyott a dobozos sör (érthetetlen…). Az elmúlt fél-egy évben sokat hallgattam őket, és bár előtte is láttam már élőben, mégiscsak más volt így, hogy ismertem a számaikat. A zenészek jókedvűen, magávalragadóan nyomták, a hangosítás és a fények a tegnapihoz hasonlóan a nagyszínpadon közel tökéletesek voltak. A srácok helyében én viszont nem egy lassú nótával búcsúztam volna.

Quimby után a kajáldákhoz hajtott a gyomrunk. Egy jótanács: fesztiválon ne egyetek gyrost, mert rossz… A sonkás lángos (igen, jól olvasod :)) viszont felejthetetlen. Már tudjuk, mit fongunk ma este enni!