A legendás progresszív metál alakulat a héten Budapestre is beugrott, hogy a magyar Dream fanok között is népszerűsítse új - „Black Clouds & Silver Linings” névre elkeresztelt - lemezét. A koncert előtt két órával sikerült elkapnom a banda egyik alapító tagját, John Petruccit egy negyed órás csevegésre. A feltűnően jó kedvű John fülig érő mosollyal válaszolt minden kérdésre.

Szia John! Immár sokadik alkalommal jártok Budapesten. Miként emlékszel vissza az előző bulikra?

Csupa jó élményem van az itteni koncertekről. A közönség jó hangos, velünk együtt énekelnek a buli alatt és a legutóbbi koncertünkön is teli volt az a csarnok, ahol játszottunk (PeCsa, a szerk.). Összességében azt mondhatom, hogy ez egy nagyszerű hely, ahol szeretünk zenélni.

Ez a mostani helyszín jóval nagyobb a Petőfi Csarnoknál, ahol legutóbb játszottatok. Szerinted sikerül megtöltenetek a placcot ?

Nagyon-nagyon remélem, hisz különben üres marad, haha!

Pár napja jelent meg az új lemezetek…Mik az eddigi visszajelzések?

Pont ma jutott a tudomásunkra, hogy az amerikai Billboard listán hatodik helyen debütáltunk, ami az eddigi legeredményesebb Dream Theater lemezbemutatkozásnak számít. Szóval nyugodtan mondhatom, hogy mindannyian nagyon izgatottak vagyunk!

Mondanál pár dolgot az új albummal kapcsolatban azoknak, akiknek még nem volt hozzá szerencséje?

New Yorkban vettük fel a cuccot egy Avatar nevű helyen. Ugyanitt vettük fel két évvel ezelőtt a Systematic Chaos lemezünket is. Újra Paul Northfield segített a felvételek folyamán és ő felel a keverésért is. Ha ismered Paul munkáját - például a Rushhal -, akkor vágod milyen durva dolgokat készít. Mike és jómagam töltöttük be a produceri szerepet… A lemezen hat nóta található, ezekből négy igazán hosszú, epikus hangvételű alkotás. Amúgy készült egy speckó verziója is lemeznek, amin jó pár extrát megtalálhattok, például egy Rainbow (Stargazer, a szerk.) feldolgozást is.

Mi inspirált benneteket ezúttal az új dalok írása közben? Van valamiféle koncepció, ami összekapcsolja a számokat?

Igazból nincs. Nem gondolkoztunk egyetlen egy koncepcióban sem. Nálunk már sokszor az is elég inspirációnak számít, ha összeülhetünk zenélni. Mindenki eléggé otthon van a saját hangszerének fortélyaiban, így elég sok ötletünk van. Elég könnyen tudunk együtt melózni!

Ha egy olyan idegennek kéne elmagyaráznod milyen zenét is játszol, aki nem nagyon van otthon a jelenkori metál/rock zenei világban mit mondanál?

Számomra a zenénk a hetvenes évek progresszív csapatainak kombinációját jelenti, mint például a Yes vagy a Genesis, de ugyanakkor sokban hatott ránk a Metallica és az Iron Maiden is. Szóval így próbálnám elmondani neki: mintha a Metallicát és a Yest egybegyúrnád, na pontosan olyan a Dream Theater.

A main kívül hátra van még pár európai dátum, de utána Észak Amerika felé veszitek az irányt, egy nagyobb utazó show keretén belül…

Igen-igen, az egy tejesen más jellegű dolog lesz. Négy banda lesz összezárva ebben a Progressive Nation elnevezésű turnén. Főleg kinti helyszíneken és színházakban lépünk majd fel. Bár a mi nevünk is elég nagy betűkkel van szedve a plakátokon, ezúttal kicsit kevesebbet fogunk játszani a megszokottnál - körülbelül másfél órát -, hisz lesz még mellettünk három másik zenekar.

Mit gondolsz, nagy különbség van az amerikai és az európai fanok között?

Én úgy látom, hogy az európai rajongók a kontinens egyes részeitől függően változnak sok téren. Úgy is mondhatnám, hogy vannak képzetbeli határok, amik elválasztják őket egymástól.

Mondanál néhány ilyen határt?

Persze. Ott van például Portugália, Spanyolország és Olaszország, ahol a srácok tiszta őrültek és iszonyat hangosan énekelnek. Visszatérve az eredeti kérdésedre, az amerikai rajongókkal is  nagyon jól elvagyunk, csak ők nem vesztik el annyira fejüket, mint ti itt Európában.

Mi a véleményed az vendégeitekről? Hogy tetszik Cynicék zenéje?

Sajnos nem tudok róluk valami sokat. A tegnapi nap folyamán belehallgattam a buli előtti próbájukba és tetszett, amit hallottam. Sajnos egyetlen lemezük sincs meg. Tegnap találkoztam a srácokkal, rendes arcoknak tűnnek.

Mit jelent a számodra a „progresszív” magam, mint fogalom?

Olyan bandákkal azonosítom ezt a terminust, mint a Yes vagy a Rush. Minden lehetséges. Bármilyen stílust összekeverhetsz, a daloknak nem kell feltétlen két perceseknek lenniük, lehetnek húsz percesek is. Bármit szeretnél tenni, azt megteheted. Szerintem ez a progresszív.

Hogy képzeljük el zenerajongók John Petruccit, mint átlagembert?

Házas vagyok, van három gyermekem szóval leginkább velük töltöm a szabadidőmet. Amikor van egy kis nyugtom szívesen foglalkozok testépítéssel.

Mióta nyüvöd a húrokat?

Tizenkét éves korom óta gitározok… Most leszek negyven kettő, szóval már harminc éve űzöm az ipart, haha!

Mit várhatunk tőletek ma este?

A mai program leginkább egy szép mixtúrára fog hasonlítani. Szeretnénk eljátszani pár új nótát is. Körülbelül két órásra tervezzük a bulit. Már beszéltük, hogy ez egy új helyszín, remélhetőleg több ember is lesz, mint a legutóbbi alkalommal…remélem mókás lesz!

John, köszi szépen a válaszokat! Hozzátennél még valamit így a végén?

Nagyon jó érzés, hogy egészen New Yorkból jövünk ide és ilyen nagyszerű arcokkal ismerkedhetünk meg, mint a magyar rajongók. Elég hihetetlen ha belegondolsz, hogy én és John már középiskola óta ismerjük egymást és ki gondolta volna, hogy egyszer itt leszünk nálatok…