A világ leghangosabb zenekara, a metál hősei ismét eljöttek közénk egy új, kétlemezes (!) EP-vel, hogy lezúzzák a puhányokat és kivégezzék a dobhártyákat, majd diadalmámortól megrészegülve hűséges harcosaikkal bevonuljanak a Valhalla Csarnokába! Természetesen a Manowarról van szó.

Mint mondtam, a Thunder in the Sky kétlemezes, az első felén hat nóta található. A nyitó és egyben címadó szám lehengerlő felvezetés, avagy hogy stílusos legyek mennydörgő, kiválóan ráhangol a lemezre. Ezután következik a Let the Gods Decide, személyes kedvencem, iszonyatosan erőteljes és zúzós (szigorúan max. hangerőn, ha még nem említettem volna, ez minden dalra igaz persze), nincs az az igaz Manowar-fan, aki erre ne indulna be! Egy kis lazítás következik, hogy pihentessük hallóidegeinket, méghozzá a Father című szám. Ez egy gyönyörű szép, szinte könnyfakasztó ballada (ami tőlük szokatlan), ami egy fiúról szól, ki csak azután értette meg, hogy apja mindig jót akart neki, miután az meghalt, és már túl késő, hogy elmondja. Aki ezt a sajnálatos élményt megtapasztalta, átélte, az különösen át tudja érezni a nótát… Két korábbi szám alternatív verziója következik ezután, a tavaly single-ben kiadott Die With Honor és a minden Manowar-koncerten kihagyhatatlan The Crown and the Ring. Aki ismeri ezeket az tudja, hogy kiváló metál himnuszok, tipikus együtt éneklős, fülbemászó nóták. Végül az első rész zárótétele az ismét csak rendkívül erőteljes God or Man, amelyet végighallgatva legfeljebb azért lehetünk csalódottak, mert itt egyelőre vége.

A második korong egy ajándék a fanoknak szerte a világon (warriors of the world, tudod ;)), ugyanis a Father című szám található meg rajta tizenöt nyelven felénekelve! Ezek között természetesen van német, olasz, továbbá görög, spanyol, norvég, portugál, bolgár és még lehetne sorolni. Ami a lényeg nekünk, hogy Eric Adams magyarul is felénekelte, még hozzá nem is rosszul! Bár persze, egy anyanyelvi beszélőnek kicsit furcsán hangzik, de ahhoz képest remekül megoldotta, és a fordító (Döme Bernadett) is jó munkát végzett. A többi verzióról nem tudok ilyen véleményt mondani, de a visszajelzések szerint azok is jól sikerültek. Azt hiszem ezt nem kell tovább kommentálni, sok nagyképű banda, akik keverik mondjuk Budapestet Bukaresttel példát vehetne erről a gesztusról, hisz ők gyakran elfelejtik azt, ami a Manowarnak természetes, hogy a rajongók nélkül sehol nem lennének. Egyszóval maximális tisztelet!

Aki esetleg a legutóbbi Gods of War konceptlemez miatt elpártolt a Manowartól (mert nem elég metálos), azoknak is ajánlanám ezt az anyagot. Nem marad más hátra, mint hogy kivárjuk az idén megjelenő legújabb nagylemezüket, de addig is, itt van a Thunder in the Sky.

Hail to the Kings!

Írta: Angel Ripper