Rudra a védák mitologiájában a pusztító vihar istene, aki vérszínű szörnyalakban ölt testet. Tőle ered minden nyavalya és betegség, de nem csak ölni, hanem gyógyítani is tud, úgy, hogy ő hozzá imádkoznak a betegek a gyógyulásért. Nejével, Rudráni-val a vad őserdők és hegyek közt él. Kifejezési formája a technikás death/thrash, de egy kis fekete fémért sem kell a szomszédos istenségekhez mennie. Legutóbbi megnyilvánulási formája a Brahmavidya: Transcendental I. volt.

A hozzánk eddig eljutott ázsiai extrém metal bandák vitathatatlanul egyik legjobbja a Rudra. A szingapúri négyes 1992 óta gyűri dalokba a védikus írásokon nyugvó témákat, és bizony nem csak a mondandó maga, de a zenei megfogalmazásuk sem csúfolható éppen hétköznapinak. Zenéjük gerincét az átlagosnál talán valamivel gyorsabb death metálos alapok adják, melyet thrash és black elemekkel tuningolnak fel. És természetesen ott vannak a stílus szerves részének finoman sem nevezhető 12 húros akusztikus gitár valamint az - angol szövegekkel felváltva alkalmazott - idézetek a védákból, a hinduizmus szentírásaiból. Megvan a hangulata a dolognak, az szent. 

A hangzás a korong feelingjéhez igazítva átmenetet képez az élő garázshangzás és a tisztán erőteljes megszólalás között. A  lemeznek mindössze egyetlen gyenge oldala van, ez pedig a közel 70 (!) perces játékidő, ami azért - akármennyire is változatos a cucc -  a vége felé már kezd terhes lenni. Ezzel együtt nagyszerű anyagot hozott össsze Shíva négy szorgos alattvalója, mindenképpen érdemes elmélyedni a Brahmavidya: Transcendental I-ben.

Rudra