Havancsák Gyula nevéhez eddig elsősorban remekbeszabott grafikáit, albumborítóit tudtam párosítani, a Sin Of Kaint viszont - melynek négy éve tagja basszusgitáros poszton - egészen eddig csak hallomásból ismertem. A Vic Records a napokban kiküldött promója aztán kicsit megpörgette az ismerkedési folyamatot, bár a The End alapján kiderült: nem maradtam le túl sok mindenről.

Két fő gondom van a lemezzel, de az épp elég is. Mindenekelőtt a hangzás: száraz, vékonyka a sound, főleg a dobok szólnak valami iszonyat erőtlenül. A duplákkal falat kellene bontani normál esetben, itt mintha a tollammal kopognék az íróasztalon. Ha puritán, de mégis gyilkos megszólalás volt a cél, ajánlom a Demonoid - Riders Of The Apocalypse albumát kiindulópontnak (tisztában vagyok vele persze, hogy nem lehet összehasonlítani a nevezett bandák financiális lehetőségeit, de azért mégis; nem csak ezen múlik a siker).

A másik a dalok struktúrája. Adott egy elég korrekt énekes, technikás dobos és a kifejezetten ügyes gitárosok. Mégis, a gyakran 6-8 perces kompozíciók végén valahogy semmi nem marad meg a nótából, jellegtelen death darával van kitöltve az igényes szólók közti űr. A szintitémák néha a legváratlanabb pillanatban és megfogalmazásban támadnak rá a kedves hallgatóra, bár tény, a szokatlanul megválogatott effektek alkalmanként kifejezetten jót tesznek az összhatásnak.

A Sin Of Kain aktuális lemezére nem csinált rossz muzsikát, de a fent említett bakik miatt sajnos mégsem született különösebben figyelemreméltó végeredmény. Aki szereti a végtelennek ható, gépies, hideg death metalt, inkább a The Project Hate MCMXCIX lemezeivel tegyen egy próbát.

Sin Of Kain