Jó ideje kinn figyelt már négy új dal a banda myspace-én, a lemezbemutató is be volt tervezve áprilisra, a korong azonban némi csúszással, csak júniusra futott be a boltokba. A négy nóta alapján egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ismét egy fantasztikus és formabontó anyagot adnak majd a kezünkbe a srácok - és lényegében így is lett.

A lemez kézhezvételéig „sajnos” annyit hallgattam már a kirakott új számokat (Enemy No. 1., Let’em Pass Away, Draw a Land! Face the Sun és Out Of Eden), hogy hiába üt nagyot egy az egyben az egész korong, jó ideig csak ezek maradtak meg a fejemben… hiába no, türelmetlen vagyok, ha az Idoru-ról van szó, hehe. Nagyon örülök amúgy neki, hogy nem a négy legerősebb dallal reklámozták be a kollekciót hat töltelék ellenében, pedig ez is történhetett volna. Az olyan szerzemények viszont, mint a nyitó - és az egész album hangulatát megalapozó - Violent Night, a szuper-fogós Bury It All vagy a záró, könnyed de valahogy mégis elegáns Eternal Stream úgyanúgy a lemez gyöngyszemei közé tartoznak, mint az említett társaik. A lemezt átszövő profizmus természetesen nemcsak a remek nótákban, de a tökös megszólalásban (Bakery) és a kihajtogatható, igényes booklet-ben is megmutatkozik - egyikből sem spórolták ki a anyagot.

Rövidsége (32:09) ellenére teljes értékű nagylemez lett a Face The Light, ott a helye a te polcodon is. Napraforgó rulez!

The Idoru honlap, myspace