A folk metál mainstream kitaposott ösvényein manapság nehéz kiugróan jót alkotni. Sekélyeset, közhelyeset, tartalmatlant annál inkább. A kivételek azonban rendre saját utakat találnak. A norvég Glittertind érzésem szerint ezzel a mainstreammel párhuzamosan tekereg valahol. Valahol az ismert és az ötletes zene kereszteződésénél. Talán a munkáikat tipizálók által használt bizarr jelző is valami ilyesmire utal. Bár én ezt nem használom, az mindenesetre tény, hogy az újdonsült Landkjenning (”Partotérés”) albumuk is magán visel egyfajta el nem köteleződést. Ugyanakkor kezdhettem volna úgy is, hogy nehéz dolog egyszerre több urat szolgálni. És nem csak azért mert nehezen összeegyeztethető, hanem mert kevesen csinálják igazán jól.

A norvégiai Jotunheimen hegyvidék második legmagasabb csúcsáról elnevezett zenekart azonban mégsem sorolnám ebbe a szűk körbe. Alaposan átgondolt, nagyobb mélységeket is megjeleníteni tudó folk metálra ugyan képesek, ezt bizonyítják is, de részben saját érdeklődésük, részben ennek manifesztációja miatt a Landkjenningből csak egy nagyon hullámzó végterméket tudnak kihozni.

Ennek oka az, hogy a harsány introt és a kenetteljes outrot leszámítva, a megmaradó 8 tracket 4 különböző hangulatú, stílusú 2 számos blokkra szakítják szét. Az elsőben a folklórt előtérbe helyezve egy vad, elborult, patetikus tétellel kezdenek (Nordafjells), amit egy pihentető, lágy ballada (Går Min Eigen Veg) követ. A második blokk a heroikus boka, kupa-csapkodós hangulaté (Longships And Mead, Varder In Brann), míg a harmadikban lényegében két folk-punk nóta hallható (Glittertind, Jeg Snører Min Sekk). A negyedik blokk a felfokozott hangulatot alaposan visszanyesi. A Mot Myrke Vetteren leginkább egy akusztikus gitárral kísért históriás énekre emlékeztet, míg a Brede Seil Over Nordsjø Går sem nagyon más, csak fel van turbózva férfikórussal és elektronikával.

Ha ezek után valaki mögöttes koncepcióra gyanakszik, nem téved nagyot. A Landkjenning anyaga hol erősebb, hol lazább szálakkal, de többségében Olav Tryggvason norvég királyhoz (uralk. 995-1000) kapcsolódik. Azonban a szorosabb történeti szál ellenőrzése a helyenként ónorvégba átcsapó nyelvezet miatt igen csak bajos.

A metál műfajok tradicionális északi-viking hagyományokkal való színesítése nagy divat mostanság és a Glittertind tagjai sem vállalkoztak másra, mint hogy ezeket saját kultúrájuk gyökereiként kezeljék. A forráshű anyanyelvi szövegek adaptációja, a honlapon fennen hirdetett pogány identitás és a pár érdekesebb zenei rész ellenére, azonban még sem tudtak az erős közepesnél jobbat teljesíteni. 36 perc egy szellős történet elmeséléséhez bármily furcsa, de bőven elég. Azonban 10 szám esetén ebbe karakteres stílus és hangulati váltakozásokat belekeverni lehet, hogy felesleges. A Glittertind véleményem szerint ebbe a hibába esett bele és tette a Landkjenninget lényegében a 18-ik perctől érdektelenné.

Myspace