A Warmen 2000-res megalakulása óta lényegében egy második kör, ahova az azt alapító frontember, Janne Viljami Wirman ráérős idejében visszavonulhat és fivére mellett még pár embert bevonva teret engedhet fantáziájának. A szinte zajtalan lemezfelvételt sem követi nagy vízhang. Pár bemutató buli és kész. Erről szól a Warmen. Kísérletezgetésről, de nem a keretek feszegetéséről. Kötetlenségről, de nem lázadásról. Metálról, de annak is a finomabb változatáról. Az elképzelés azonban mindig ugyanaz. Írni pár fogós témát, majd a meghívott aranytorkokhoz igazítani úgy, hogy még az jól is álljon nekik.

A Japanese Hospitality is leginkább ebben hasonlít a 2005-ös Accept The Fact koronghoz. A vendégdalnokok listája maradt a régi, annyi különbséggel, hogy hozzácsapták még a Thunderstoneból ismerős Pasi Rantanent. Ami viszont nagy kontraszt az eddigiekkel szemben, hogy teljesen más hangsúlyokra lett felépítve a lemez. Ebből kifolyólag a hanganyagnak már nincs is túl sok köze az eddig megszokott neoklasszikus power balladákhoz, inkább kicsit a könnyedebb, laza riffelésű rock’n'roll felé nyit. Ami megjegyzem nem is akkor baj, mivel a Warmen lassan kezdett kicsit belefásulni Timo Kotipelto áriáiba.

A rend kedvéért azonban még egyszer az Eye Of The Stormban ő is hallható. A domináns szerep azonban átkerül Jonna Kosonenhez és Pasi Rantanenhez. A kettejük teljesítménye az, ami lényegesen kiemeli a Japanese Hospitalityt az eddigi Warmen lemezek sorából. Egy-egy ütős megmozdulás mindkét oldalon van. Talán az se véletlen, hogy a korongra felkerült tíz nóta felében csak ők hallhatóak. Igaz ebből az ötből kettő feldolgozás. Janet Jackson Black Catjét Kosonen végül is jól hozza, de kevesebb döggel, mint azt az eredeti előadó. Rantanennek azonban pont a Journey örök klasszikusa, a Separate Ways az erősebb merítése.

Összességében még így sincs gyenge dal a lemezen. Kotipelto nyúlfarknyi szerepeltetése is a Stratovarius szebb pillanatait idézi. Alexi Laiho is saját temperamentumának megfelelő, piszkos nótát kapott a High Heels On Cobblestonenal. És akkor még nem is volt szó a két instrumentális számról, ezek közül is a címadó Japanese Hospitalityról, ami a Warmen talán eddigi legjobb jammelése. Az album ugyanakkor továbbra is erősen széttart, de egy szólóprojekt esetében tán nem is érdemes ilyet megemlíteni. Erős dalok, brutális hangzással. Tolle et aude!

Myspace