A neten szörfözgetve bizonyára többen hallottatok már egy hazai formációról, akik az utóbbi évben jó keresztes lovagok módjára hódították meg az elpunyadt hazai metál színteret. Szerettük volna bemutatni nektek a srácokat és az általuk képviselt muzsikát, így felkerestük a zenekar villámujjú basszerét, Swédet. Sok mindent sikerült megtudni tőle, többek közt azt is, hogy a mai óvodás generáció nyitott a keményebb műfajok felé. Részletekért katt tovább!

Szia Swéd! Hogy telt a nyári koncertszezon?

Köszönjük szépen, elég mozgalmas nyarat zártunk. Sokfelé nyílt lehetőségünk zenélni, a kisebb kluboktól kezdve, a tehetségkutatókon át, egészen a júliusi Hegyalja Fesztiválig, ami kétségtelenül a legnagyobb nyári esemény volt a zenekar életében.

Összefoglalnád nagy vonalakban a zenekar eddigi történetét?

A zenekart öt éve az énekes (Kex) és a dobos (Milán) alapították. Az évek alatt a banda, számos tagcserén ment keresztül, míg végül idén januárban elérte az eddigi véglegesnek tűnő felállást. Szili és jómagam körülbelül 3 éve kerültünk a zenekarba, Laci pedig januárban csatlakozott.

Elég komplex muzsikát toltok, avass bele légyszi egy kicsit a Carana Padma zenei anatómiájába!

A lényegre tapintottál! Ez a Carana Padma kulcsa, mi legalább is ezt valljuk. A mai zenei piac tele van tehetségesebbnél tehetségesebb fiatal zenészekkel, akik tényleg minőségi muzsikát játszanak, ám mindegyikük talán túlságosan is, egy adott zenei irányzathoz kötődik. Példának okáért, ma rengeteg tehetséges metalcore vagy deathcore zenekarral találkozhat a közönség, ám ebből csak kevesen tudnak valami egyedi és valóban lenyűgözőt alkotni. Nem a képességekkel és nem is az elszántsággal van a baj hanem, hogy túlságosan ragaszkodnak a stílusirányzat jegyeihez. A Carana Padma próbálja ezeket vegyíteni. Ez a dolog nyitja. Hatan, hat féle muzsikát hallgatunk, mindenki más és más szemmel nézi a zenei világot, ezekből igyekszünk egy viszonylag új és egyedi íz világot összekutyulni.

Általában, hogyan láttok neki egy dal összerakásának?

Ebben is elég kötetlenek vagyunk. A zeneírás itt mindenkiről szól. Született már dal, gitártémákból, dob vagy basszustémákból sőt, már a szöveg hangulatvilágához is illesztettünk zenét. Mindenki hozza a saját egyéniségét. Persze ez sokszor okoz fejtörést, de a végeredmény azért magáért beszél.

Mely zenekarokat sorolnád fel a “hatások” címszó alá?

Nehéz kérdés   Itt leginkább a magam nevében tudok csak nyilatkozni, a fent említett okok miatt   De ha már így rákérdeztél, amely zenekarok mostanság elnyerték a tetszésem: Watch My Dying, August Burns Red, Protest The Hero, 5 Star Prison Cell és folytathatnám, de a klasszikus vonalon akár említhetném a Dream Theatert, vagy akár a Panterát is. A lényeg: két hangból is lehet tökös muzsikát írni, a lényeg, hogy van eljátszva. A sound a kézben van.

Nagyon jól szerepeltetek a Bandland által rendezett szavazáson. Mit gondolsz miben rejlik a sikeretek nyitja?

Ezt nehéz lenne megmondani. Azt tapasztaltuk a Hegyalja Fesztiválon, vagy akár az Emergenza tehetségkutató fesztivált is említhetném, hogy valóban sokan kíváncsiak a zenénkre. Ez a szám egyre gyarapodott az évek alatt, és azt hiszem ennél nagyobb elismerést aligha várhatunk.

Mondanál pár szót a zenésztársaidról? Szerinted melyikük a legnagyobb állat? Magadat nem ér mondani, haha!

Kétségtelenül a két gitáros kollégát, Danit és Lacit emelném ki, de aki ellátogat egy koncertünkre meggyőződhet róla, hogy egyikünk sem anyuci kicsi fia, haha. Hűek vagyunk a Gyöngyös Massive szervezethez.

Tudom, hogy nem vagy Gyöngyösi, de gondolom sokunknál többet tudsz az ottani undergorund életről… Egyre több helyről hallani dicsérő szavakat az ottani éjszakai nyüzsgésről. Mit gondolsz erről?

Gyöngyös valóban öt csillagos hely! Olcsó a pia és hangos a metál zene, haha! Komolyra fordítva a szót: Gyöngyös mostanság valóban ontja magából a jobbnál jobb zenekarokat. Csak pár név: Zyon, Green Path, Shade, Early Morning Vision, Dolor… aki kíváncsi arra, hogy “mi folyik itt Gyöngyösön” az látogasson el a http://www.myspace.com/gyongyosmassive oldalra!

Kicsit túlszárnyalva Gyöngyösön, de még az országhatáron belül maradva. Ha tanítani kéne az iskolában, mely bandák ismeretét tennéd kötelezővé?

Ha hazai zenekarokra gondolsz… a Carana Padmán kívül? Haha! Mondjuk talán a Watch My Dying extremitását és az egykori Europen Mantra nevű jazz zenekar munkásságát.

Eddigi tapasztalataid alapján, mennyi esélye van egy kezdő metál zenekarnak Magyarországon az életben maradásra?

Sajnos körülbelül nulla. Ma kis hazánkban minden kezdő zenekarnak nagyon nehéz helyzete van. Főleg a vidéki csapatoknak. A saját példánkból okulva, néha egy-egy koncert után nagy fejtörést okoz, hogy egyáltalán a benzin pénzt ki tudjuk-e fizetni. Ha szerencsés vagy, egy management felkarol és a szárnyai alá vesz. Ha önerőből vágsz neki ennek a rögös útnak, akkor pedig mélyen nyúlj a zsebedbe. De ha csak azért zenélsz, mert befutott sztár akarsz lenni, jobban teszed ha abba is hagyod. Minket mindig is a zene szeretete motivált, sosem a pénz és a sztárság… Erre azt hiszem büszkék lehetünk.

Legemlékezetesebb sztori, ami a bandához kapcsolódik?

Az átmulatott esték mindig fergetegesek. Talán az egyik legemlékezetesebb sztorim az, amikor egy petőfibányai koncerten egy óvodás - méhecske - csoportnak játszottunk. Talán ismered azt a Lamb Of God klipet, amikor a zenekart egy kislány szülinapi zsúrjára hívják el. Hát nem lehet elég korán kezdeni, haha!

Bármi, amit hozzáfűznél?

Köszönjük a lehetőséget, és bár elsődlegesen az én reszortom, ez a mondat de: “szart se tudtok a világfájdalomról!” És az élet értelme még mindig 42! Köszönjük!

Myspace