A Dead by April legénysége 2007-ben izzította be a fémzene világ rájuk eső kohóját. Azóta túl vannak már egy demón, három kislemezen elérkezett tehát az idő egy nagylemez elkészítéséhez. Az Universal kiadóval a hátuk mögött - valljuk meg - nem volt túl nehéz dolga a svéd (ennél pontosabban meghatározva göteborgi) hovatartozású srácoknak, így idén májusban már kapható volt a saját magukról elnevezett CD.

Dallamos, néha bekeményítő, olykor brékdáwnolós metálcoret tolnak a svédek, ami bár első hallomásra sokakat nyálcsorgatásra késztethet, de személy szerint rányalnék még egy jelzőt az előbbi felsoroláshoz: „Vigyázat!”. Nem, nem a fehér fekete téglalap alakú matricára gondolok, ami felhívja a gondoskodó szülők figyelmét a korong szókimondó tartalmára, hisz ez talán már sokaknak amúgy is evidens, ha metál cuccról van szó. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a Dead by April által tolt muzsika sokaknál könnyen átcsusszanhat a „nyálas” kategóriába. Komolyan, ezeket a számokat még az én őseim is különösebb halláskárosulás nélkül meghallgatják, egy-két keményebb résztől eltekintve. Azt hiszem érthető mire gondolok, bár tény, hogy a Dead by April nem lesz a műfaj Backstreet Boysa (azt a posztot már mások betöltötték) és az is tény, hogy nem mindenki igényli a folyamatos ordibálós zúzást.

Mindezt leszámítva egész hallgatható zenét nyomnak a svédek, de kell hozzá egy hangulat vagy egyesek esetében gyomor. Lehet vele tenni egy próbát! Főleg Sonic Syndicate rajongóknak ajánlanám, mert elég sok áthallható téma található zeneileg a két muzsika között. Lehet, hogy szomszédok?