Kicsivel másfél óránál tovább nyújtott horror/dráma/vígjáték kategóriákat érintő filmet tisztelhettek a “Deadgirl” személyében, ami alapjait tekintve horror szeretne lenni. Az alapötlet véleményem szerint marha jó - ha úgy jobban tetszik ötletesnek is nevezhetjük -, ám a Marcel Sarmiento, Gadi Harel, Trent Haaga triász kicsit mellényúlt, amikor megfilmesítette ezt a történetet. Egy dolog azonban vitathatatlan: a nyomasztó, néhol pedig homlokegyenest nyugodt légkört ügyesen eltalálták.

Az alapsztori nem túl komplikált. Két tizenhét év körüli srác elmegy vandálkodni suli után egy elhagyatott kórházba, ahol jól berúgnak, megkergeti őket egy éj fekete kutyus, majd a pincében rábukkannak egy ágyhoz kötözött pucér nőre. Az egyikük rágerjed a másik megsajnálja, adott a konfliktus. A történet további komplikációjához tartozik még egy kanos haver, egy reménytelen szerelem és az ezzel járó - szintén kanos - izomagyú udvarló meg a szőke haverja.

Gyakorlatilag egy kérdést érdemes megválaszolni bármiféle ajánló esetében: Érdemes-e megnézni a filmet avagy nem, ha pedig a válasz igen, akkor miért. A “Deadgirlt” azoknak érdemes végigülni, akik bírják a csigalassúsággal mozgó eseményszálakkal operáló történeteteket, szeretik a horrort és nem ilyednek meg a mezítelen nőtest látványától. Ha már megnézitek érdemes odafigyelni, hogyan használják a készítők a zenéket az egyes jeleneteknél, egész sajátos világot sikerült vele megteremteniük. Azok számára, akiket a fentiek nem indítanak be felesleges akár csak belepillantani is. Az Imdb.com egyébként hatosra értékelte a produkciót, ami eléggé reális.