„The most grunge in Hungary” - hirdeti szerényen tulajdonosát a Future Millionaire myspace oldala. Nocsak. Oké, nem nagy a hazai konkurencia, de ez a rövidke kis fejléc is bőven elég ahhoz, hogy kíváncsian csekkoljuk a bandát. Pár hallgatás után kiderül, az Alone egy viszonylag új, de kipróbált zenészeket tömörítő csapat bemutatkozó albuma, mely valóban oda-odakacsintgat a seattle-i elődök örökségére, de alapjaiban véve inkább egy boldog alternatív rock lemez, mint karakteres grunge dalok gyűjteménye.

A korong remekül szól, a kissé formabontó borító pedig lényegében előrevetíti, mit is várhatunk a tízszámos debüttől: napfényt, homokos tengerpartot és egy picit (még?) zsenge lábakon álló produkciót. Kellemes melódiákkal, kenyérre kenhető, szálkás riffektől mentes muzsikájával olyan messze áll ez a lemez a Flop- de talán még a Soundshine féle grunge vonaltól is, mint pl. az AIC-től. A hazai felhozatalból leginkább a nyár elején sajnos feloszlott Flying TV kisfiús, könnyed rockjához tudnám hasonlítani Szilvási Tamásék dalait. Tételenként hallgatva cseppet sem lenne amúgy jellegtelen vagy uncsi az album, és végső soron egy az egyben sem az, de tény, kevés az igazán emlékezetes mozdulat, az „egyik fülön be a másikon ki” szindrómán túllépő kompozíció. Néhány nóta, mint a The Last One, a Fight?, a Saviour vagy főleg a Demon In Me nagyon is rendben van, de hogy mi szükség volt például a Proud Of You akusztikus változatára, nem igazán értem - annyira azért nem ütős szám. A játékidő az említett bonuszszerűséggel is mindössze 36 perc, amit talán lehetett volna fogósabb témákkal is feltölteni.

Ha rádióbarát, habos dallamokban fürdetett rockra vágysz, lazán megéri a próbát az Alone, de azok számára, akiknek a grunge-ot a Jerry Cantrell képviselte irányt jelenti, lehet, hogy picit csalódás lesz ez a lemez.

Future Millionaire