Tán vagyunk néhányan, akik hozzám hasonlóan már hallották a nevet, de a kissé elrettentő párosítás miatt - vagy ellenére - a muzsikáig még nem jutottak el. Így élt az én képzeletemben is egy entellektüel alterbanda képe, mely háncspapucsos bölcsészközönségének csörömpöl alkalomadtán. Pedig pont nem. Vagyis részben. A kifejezetten szövegcentrikus produkció az elmúlt időszak egyik leghangulatosabb hazai réteg- (és azon belül is mégegyszer „réteg”) zenei próbálkozása. Szal utólag is bocsi a feltételezésért.

A mapez muszikájában elmosódnak az amúgy nemlétező direkt határok proli és értelmiségi művész kategóriák között, és kapunk egy kültelki-belvárosi, gógyis de javarészt lepukkadt, de mindenekelőtt kritikus-cinikus dalcsomagot, melyben jól megfér egymás mellett nagyfater kockazsigulija, a golfozó újgazdag pöcs, a Szigetszentmiklós feeling, szerelem és az öntörvényű egyéniséget meg nem tűrő társadalom képe. Az egész albumot összetartó lehetetlen hangulat, ha kicsit belegondolunk, már-már teljesen valószerű képet ad mindennapjainkról. Nem érzem úgy, hogy a banda bárkit is befolyásolni akarna; inkább csak véleményt formál. Őszintén.

Nincs két ugyanolyan nóta a korongon, és ez a dolgok zenei részére különösen igaz. A nem túl bonyolult, laza rákenroll mellett a tuti dallamos partynótán át - Ludditák is megjelennek - a hajnali ködben hömpölygő pszichós alterblues-ig találunk itt mindenféle csemegét. Súg érezhetően nem „túlképzett” énekes, de pont így a jó - Tarja Turunen enyhe túlzás is lenne ide, - a kislányos hujjogatás és a szexi sorok egyaránt jól állnak neki. Füleim legalábbis annak kódolták némelyiket. Zeneileg tehát, akárcsak a mondandó és koncepció terén, igencsak rendben van a lemez. A dobokat felettébb magabiztosnak érzem, pár ízléses gitárszóló is belefért a csomagba, Karva basszustémái pedig egy kis odafigyelés hatására rögtön napfényre lépnek a vastaghúrosok számára gonoszul előírt háttérszerepből.

A tökös összhatás, amit ez a 7+1 friss dal prezentál lazán feledteti velünk a lemez apró gyermekbetegségeit (itt-ott kissé elnagyolt komponálás, egyértelműen fellelhető hatások) melyekkel egyébként sem lenne semmi baj. Élőben állítólag még százszor intenzívebb a mapez-hatás, melyet lassan majd nekem is csekkolnom kéne - meg neked is, ha még nem volt meg. Persze csak diszkréten. Vagy ahogy jólesik.

mapez