A műanyag kurvát futtató négy fiatalember első nagylemeze az ősszel megjelent Shallow Decay, mondhatnánk tehát, biztosan egy viszonylag friss zenekarról van szó, de hát ez itt, errefelé ugye nem feltétlen így működik… Az ezredfordulón formálódott csapatról mindenesetre elsősorban az elmúlt időszakban lehett egyre többet hallani, főleg most, hogy a Road, a Subi és a WSOTW társaságában járják az országot. Egy meglehetősen pöpec kis albummal a batyujukban.

A Shalow Decay Varga „Pici” Zoltán aktív közreműködésével készült, ami a remek hangzásbeli végeredmény mellett a zene milyenségén, a dalokon is megmutatkozik - a tagok elmondása alapján legalábbis nem pont ezeket a számokat hallanánk vissza tőlük, ha nem ilyen szakértő és kreatív szakember keze alatt csiszolgatták volna készre a nótákat.

A tizenegy tételes korong javarészt pofonegyszerű, ösztönös témákat ölel fel bő félóra terjedelemben, ebből is látszik, nem volt cél semmiféle cicoma vagy felesleges giccs felragasztása bárhova is. Ezzel együtt is azért elég sok ínyencség szerepel a szervízben, húzós rnr, akusztikázás, csordavokál, helyenként Placebo-t idéző húrkezelés, dallamok persze, de jellemzően másodikra már követhető, korlátokat és szabályokat soha nem látott dalocskák melyek élőben minden bizonnyal alaposan átmozgatnak, ha a közelben vagy.

A korong első klipjét már megnézhetitek lenn (a címadó számra készült), a legkarakteresebb nóta ezzel együtt a Cracks On The Pavement. Sodrás, telitalálat. Én ezt választottam volna.

Megdolgozott a pénzéért a kislány - egy körre mindenképpen érdemes elvinni.

Plastic Bitch