Van az úgy, hogy borul a papírforma. Kellemetlenkedni akartam Henkkának, az Arctica billentyűsének - főleg a The Days of Grays miatt- , ő meg mosolyogva húzta ki a méregfogaimat. Egyesével. Sőt, még abban is benne volt, hogy kifaggassam a szükséges váltásról, a kritikus hangokról, örömzenéről és még sok minden másról is.

Már első hallásra is világos, hogy a The Days of Grays logikai folytatása az Uniának. Annak szántátok?

Henrik: A folytatás talán túlzás. A két anyag hangzásvilágában valóban van némi közös, de a TDoG kevésbé komplex, mint az Unia volt. Keveredik benne a régi és az új, amit igyekeztünk összhangban tartani.

Kevésbé komplex? Könnyen emészthetőnek se mondanám éppen, főleg ha összehasonlítjuk a korábbi anyagaitokkal.

H: Az utolsó anyagainkkal már egy új úton járunk. Ez a stílus talán kicsit összetettebb, nem jön át annyira egyszerűen, de határozottan improvizatív és ugyanannyira játékos, mint a régi anyagaink. Az Unia egy komoly, súlyos anyag, a TDoG esetében ezt nem mondanám. Inkább afféle örömzene, amiben sokféle érzelem és hatás keveredik.

Éppen ez az új stílus erősítette fel a kritikus hangokat is. Számoltatok azzal, hogy a TDoG fogadtatása nem lesz olyan egységes, mint az korábban volt?

H: Nagyon nem kellett ezzel számolnunk. Az Unia felvezette az új stílust, megtörte a jeget. Így a mostani anyag esetében a közönség már tudta, hogy mire számítson. Nem hiszem, hogy meglepetést okoztunk volna az anyaggal. Persze most is ér minket kritika, sokan elfordultak tőlünk, éppen a stílusváltás miatt, de szerencsére rengeteg a pozitív visszajelzés. Így azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy megérte.

Mit gondolsz, kellett a váltás?

H: Nos, ez egy nehéz kérdés. Annak ellenére, hogy szerettük a régi anyagainkat – és a közönség is – egyre többet agyaltunk, hogy vajon meddig tarthatjuk szinten az anyagok színvonalát. Azt kell mondjam, nem újdonság, hogy abban a stílusban még két, maximum három album lett volna benne és slussz. Vége. Természetesen ezt mi sem szerettük volna és úgy határoztunk, hogy megújulunk, magunkat adjuk és megtettük.

Mi lesz azokkal, akiknek a Sonata Arctica a Reckoning Night-ig tart?

H: Lássuk be, mind változunk. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy erre az útra már nem jönnek velünk, akik azt hiszik, azok voltak az igazi pillanataink, a régi anyagokkal. Pedig tévednek. Élvezet volt az új anyagon dolgozni és még nagyobb élvezet közönség előtt játszani. Szerencsére sokan érzik, mennyire felszabadultunk és a fanyalgóknál sokkal többen vannak azok, akik éppen az új stílusba szerettek bele.

Már élőben is játsszátok a TDoG anyagát. Hogy passzolnak be az új anyag számai a show-ba?

H: Hát remélem, hogy nagyon. - nevet – Viccet félretéve, mindig voltak új anyagaink, új számaink, amiket be kellett építeni egy már megszokott közegbe. Ezzel sosem volt gond, a közönség pedig ahogy látom, fantasztikusan érzi magát a koncerteken és tombolnak. Többek között az új számainkra is.

Tervezitek esetleg, hogy egy klasszikus szimfonikus együttessel is színpadra álljatok? Az új anyagok szinte üvöltenek a nagyzenekarért.

H: Most, hogy így mondod… Jó ötlet! - nevet – Gondolkodunk rajta, biztos nagy kihívás lenne egy nagyzenekarral színpadra állni, de egyelőre ez most még nincs tervben. Komoly előkészületeket igényelne, át kéne írni a dalokat, rengeteg idő és persze pénz. Így a közeljövőben még biztos nem készülünk ilyesmivel, de ki tudja, mit hoz a jövő. Annyi biztos, hogy nagy kaland lenne!

Nemcsak a stílus változott meg, de a felállás is. Nem sok ez egy kicsit a jóból? Elias könnyen megtalálta a helyét?

H: Elias az egyik legnagyszerűbb ember, akit van szerencsém ismerni. Nagylelkű, nyitott, igazi partyarc. Már az Unia idején is együtt dolgoztunk vele, így még csak nem is újonc. Könnyen és gyorsan beilleszkedett, abszolút közös nevezőn vagyunk. Nincs gond vele, jó fiú. - nevet -

Újra jöttök Budapestre is, szinte már hagyományszerűen. Sikerült már feltérképeznetek a várost?

H: Erre most kevés alkalmunk lesz, ráadásul újabban elég későn kelek, - nevet - szóval nem hiszem, hogy bejárnánk az egészet. De a 2003-as, vagy 2004-es Sziget fesztivál idején elég sok mindent megnéztünk. Kellemes emlékeim vannak, Budapest igazán szép város.

Készültök valami extrával a koncertre, mit szeretsz egy-egy fellépésetekben a legjobban?

H: Buli az egész ahogy van. Úton lenni, mindig máshova érkezni, a várakozás a backstage-ben. A legjobban azért a játékot szeretem. Amikor ott állunk a közönség előtt és játsszunk, ennél talán nincs is jobb. Persze van amikor csak várunk arra, hogy színpadra állunk, ilyenkor video-játékokkal vagy dumálással ütjük el az időt, ez is tök jó, de mégiscsak játszani a legjobb. Budapestre pedig idén 2009. nov. 17-én is elhozzuk [meglepetéééés] magunkat, a jó hangulatot, az új anyagot. Ezt meg tudom ígérni – nevet -.