Október elején jelent meg a harmadik Hungarica nagylemez, ami, ha figyelembe vesszük, hogy Sziva Balázs személyében csak alig három éve találta meg állandó énekesét a banda, egy meglehetősen termékeny csapatot sejtet a korong mögött. A lendület - melynek fő csapásvonalát a világosan körülhatárolt mondanivaló a kezdetektől fogva meghatározza - egyelőre korrektül kitart, s Mentes Norberték népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy a Nincs más Föld, nincs más Ég megjelenése hetében a MAHASZ lista első helyéről integetett vissza.

Az elsőre kialakult kép elég vegyesre sikeredett a lemezzel kapcsolatban; zenei szempontból lényegesen lightosabbnak tűnt két elődjéhez képest, szövegileg pedig semmi előrelépést nem tudtam volna megemlíteni a Demokratúra és a Nem Keresek Új Hazát ismeretében. Most, hogy már jó párszor végigtoltam az amúgy nem túl hosszú (36:47) albumot, kicsit persze finomítanék az első benyomáson. Való igaz, hogy nem az igazán durva megoldások dominálnak és thrash-ről, mint stíluskomponensről már lényegében nem is beszélhetünk, jó néhány malac riffet és tökös témát így is felvonultatnak az urak. Az első három helyen például kivétel nélküli igazi mozgósító-dalok szerepelnek, melyek a csapat „régi” arcát idézik Norbi - és Lovrek Krisztián (Igazi Hős) - rövid de velős szólóival. Ha már a harapósabb tételeknél járunk, nem mehetünk el szó nélkül a címadó dal mellett sem, mely az egyik potenciális slágere lehet a korongnak. Ezzel együtt összességében egy fokkal szolidabbnak érzem a kemény hangvételű dalokat, mint korábban. Simán metal, valamivel közérthetőbb, kimunkáltabb formában, mint eddig.

Aztán: Büszkén és Szabadon ill. Adjon az Isten. Az albumot záró két fél-akusztikus szerzemény - bár egymást követő elhelyezésük szokatlan - fantasztikus lezárását adják a korongnak, olyan igazán mély és szárnyaló lírai száma, mint ez a gyönyörű páros talán az Ide Születtem óta nem is volt a csapatnak. A SZABADSÁG Betűi sem volt rossz, de nálam nem talált be úgy istenigazából.

A lemezen három ismerős címet is találunk: a már említett Igazi Hős és a SZABADSÁG Betűi szerepeltek az idén elöljáróban megeresztett négyszámos EP-n is, az eredetileg Tolcsvay László által megzenésített Nemzeti Dal átirata pedig, úgy gondolom, csak idő kérdése volt, mikor kerül be valamelyik Hungarica lemez repertoárjába. Most ez is megtörtént, nem is akármilyen vendégtorkokkal: a tisztelettel átírt dalban Varga Miklóst és Kalapács Józsefet is hallhatjuk, ilyen felhozatallal nyilván nem is lehetett nagyon mellényúlniuk a srácoknak. Szép lett, úgy ahogy van.

És akkor még pár szó a szövegekről, hiszen futólag már említettem őket. Minden tiszteletem Pusztai mesteré, munkássága és a különböző bandáknak írt sorai fontos szeletét adják a hazai rock/metal színtérnek. Mégis úgy érzem, mintha ugyanazokat a - bocsánat, de finoman is szájbarágós és csutkára koptatott - frázisokat, sőt konkrét sorokat hallanám a harmadik Hungarica albumon is, mint az első kettőn. Sőt. Mint kis túlzással bármelyik nemzeti rock banda szájából… Nyilvánvaló, hogy a képviselt értékrend némileg behatárolja a témákat a szövegek terén, de ennél többet is ki lehetne hozni belőlük. Kétségtelen, ilyen szempontból az Ismerős Arcok például mérföldekkel a szóban forgó csapat előtt jár.

Ezt leszámítva egy céltudatos, többé-kevésbé kiszámítható anyagot kínál nekünk a zenekar remek hangzással és pofás borítódizájnnal. A keményvonalas Hungarica - és a stílus rajongóinak egészen biztosan tetszeni fog/tetszik a korong, én személy szerint zeneileg inkább tudom értékelni a hallottakat, mint a mondandó kivitelezését illetőleg.

Majdnem elfelejtettem, a CD mellé egy DVD is jár, melynek anyagát a zenekar a Koncert a Nemzeti Jogvédelemért című koncertjén rögzítették és közel hetvenpercnyi élő Hungaricát tartalmaz!

Hungarica