Az immáron VIII. alkalommal megrendezett Ossian találkozó és lemezbemutató koncertek közül már én is a hatodikon vettem idén részt. Mondhatni tehát, hogy már megszokottá vált számomra az őszi Ossian buli. Talán épp ezért nem az a régi nagy izgatottság, inkább csak a kíváncsiság és egy kellemes kikapcsolódást nyújtó estére vártam. Hogy épp ezért lepett-e meg, amit láttam, vagy tényleg annyira nagyszerű buli volt, mint amilyennek éreztem, döntse el ki-ki magában.

A Krízis már évek óta előzenekara az Ossiannak, így idén annyira már nem sajnáltam, hogy nem sikerült odaérni, csak az utolsó számukra. Nem rosszak, csak valahogy az Ossian-on kívül egy ilyen este én mindig valami újat szeretnék látni és megismerni. Így jött a Rubicon és tarolt. Egy kítűnő bemelegítés volt ez, nagyszerű saját számokkal, melyek itt-ott Eddásra sikeredtek, de talán épp ezért iszonyúan fülbemászóak voltak. Azóta gondolkodom, hogy beszerzem az albumot és az olvasók figyelmébe ajánlom, mert ha az album is olyan fasza, mint ahogy előadták a PeCsa színpadán, akkor érdemes meghallgatni. Volt persze feldolgozás is (Survivor - Eye of the tiger) az egy óra alatt, de a többséget saját alkotások tették ki, ami tisztelendő. Szerintem nem kevés emberrel szerettették meg most magukat. Legközelebb a Rocktogonban lépnek fel december 16-án!

Az Ossianra visszatérve el kell mondjam, minden évben egy fasza bulit nyomnak jó számokkal, szép fényekkel, de valahogy a három évvel ezelőtti (remélem jól számolok…) DVD felvételes bulit azért nem sikerült felülmúlni sosem. Most sem vártam semmi extrát, csak egy “simán” jó bulit, de sikerült meglepniük Endrééknek nem csak egy dologgal.

Már a bejáratnál feltűnt, hogy rögzítenek mindent. Volt szálló kamera is és több totál is, így biztosak lehetünk benne, hogy valami komolyabb dolog készül, bár erről előre nem tudtunk. Színpadképileg is volt meglepetés. Legutóbbi felvételkor lézershow volt, melyet nehéz bármivel is überelni, de azért a mostani ledfal a háttérben igen ütős látványt nyújtott.

A számok sorrendje is meglepetést hozott, mert ugyan A Rock katonái kezdés várható volt és az utolsó szémokat is rendre meg tudom már jósolni az évek elteltével, de most az összes köztes dolog meglepetés volt. Vagy sorrendileg vagy csupán azért, mert nem gyakran játszott számokat is előkaptak. Mind az öten élvezték a bulit, Endre különösen odatette szívét-lelkét idén. Leginkább az akusztikus blokkon lepődtem meg. Hosszú évek teltek már el ilyen esemény nélkül, de most tanúi lehettünk, ahogy Ricsi, Attus és Endre a színpadon ülve két szál gitárral és némi ének improvizációval előadták az Éjféli lányt és a Magyányos angyalt.

Következő meglepetés a lemezen is hasonlóképpen megdöbbenést keltett Fényév távolság, melyet Kaszás Attila emlékére dolgoztak át a srácok. Ebből a lassú dalból Ossianosítva is egy igen szívfacsaró dal kerekedett. Azt is megszoktam már, hogy minden ilyen novemberi bulin van legalább egy olyan szám, ami kis gombócot tesz a torkomra, idén ez volt az a megemlékezés pillanata. Különösen megható volt, hogy a szám utáni szünet nem a közönség rivalgásával, hanem “csendes” tapssal telt.

Összegezve egy olyan bulin vettünk részt, amit komolyan kár lett volna kihagyni. Az Ossian elleneseknek is üzenet lehet ez a buli: van még ebben a zenekarban jövő! Csak így tovább, Ossian!

A képeket köszönjük Kerecsényi Lacinak, Harsányi Enikőnek, Varga Csongornak és Paksi Endrének!